Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Negyedik fejezet. A háborút megelőző időszak és a második világháború évei. 1930-1945
A megnövekedett forgalom mellett növekedtek a gyártmányok nagy részével szemben támasztott műszaki követelmények is. A megrendelők (hadsereg) kívánságainak teljesítése sokszor nehéz, de érdekes műszaki problémák megoldását tette szükségessé. Ehhez az előfeltételeket az üzemek gyökeres átszervezésével, a munkamenetek gondos racionalizálásával és a gépi berendezések tökéletesítésével teremtették meg. A szintén katonai célra dolgozó repülőgépgyár kifejlesztése tulajdonképpen még nem fejeződött be. 1939- től a gyár már főleg repülőgépsárkányokat, majd új gépeket épített. A folyamatban levő építkezések befejezése után közel 1000 munkást foglalkoztató és körülbelül 10 millió pengő termelési kapacitású, külön repülőtérrel rendelkező gyár alakult ki. Az igazgatóság a repülőgépgyártás kifejlesztése folyamán többször hangsúlyozta, hogy a gyár munkájával az illetékes körök meg vannak elégedve. Ugyanakkor azonban az is kitűnik, hogy a nagy erőfeszítések árán, korszerűen felszerelt részleg megfelelő foglalkoztatottsága nincs még biztosítva. „Hisszük — így az igazgatóság 1939—40. évi jelentése —, hogy az illetékes tényezők méltányolni fogják üzemeink termelőképességének nagyarányú fokozására irányuló tevékenységünket, és továbbra is gondoskodni fognak arról, hogy ezen üzemeink tökéletes gépi felszerelése, magas színvonalon álló műszaki felkészültsége és újonnan kiképzett nagyszámú munkásserege megfelelő foglalkoztatáshoz fog jutni.”106 A gyár legrégibb részlege, a vagongyártó részleg még mindig nem volt termelési kapacitásának megfelelően foglalkoztatva, így a vagongyártási kapacitás egy részét más üzemek rendelkezésére bocsátották. A vasszerkezeti és hídosztály termelése sem növekedett az előző évihez képest. Ez a részleg az ózdi finomhengermű hajójának vasszerkezetén dolgozott, Bulgáriába két hidat szállított (1938-39) és megbízást kapott a medvei Duna-híd megépítésére, valamint a Feri-hegyi repülőtér nagy repülőgépcsarnokának elkészítésére. A többi üzemek, így az acél- és fémöntöde, a csavar- és szerszámgyár, a daruépítő és keskeny vágányú vasúti osztály, továbbá a váltóosztály foglalkoztatottsága nagyobb volt az előző évinél. öt év telt el a RIMA és a Vagongyár fúziója óta. Ennek az időszaknak két, gazdasági szempontból jelentős csúcspontja volt. Az 1936—37-es üzletév, amikor a gyár eredményei a rövid ideig tartó fellendülés hatását tükrözik, és az 1939—40-es üzletév, amikor a győri program kiváltotta hadi konjunktúra befolyásolta az eredményeket. Ha összehasonlítjuk a két 143 üzletév forgalmát, és ezen belül az egyes részlegek forgalmát, akkor láthatjuk, milyen hatalmas fejlődésen ment keresztül a gyár, és mennyire nem volt egyenletes a különböző részlegek fejlődése. A Vagongyár 1936—37-es és 1939—40-es forgalmának összehasonlítása, üzemenként részletezve* Az üzemrész megnevezése 1936—37-es forgalom P 1939-40-es forgalom P öntöde Acélmű Préskovácsmű 1 240 000 3 350 000 és sisakgyár rendelés hiányában nem Csavardolgozott 1 100 000 és szerárugyár Vagongyár és általános 1 500 000 2 600 000 gépgyár Autógyár 1 050 000 6 600 000 és karosszériaüzem 3 200 000 16 500 000 Repülőgépgyár nem Híd- és vasszerkezetszerepel 1 900 000 gyártó részi. Kisvasúti és 2 200 000 1 500 000 váltóosztály 420 000 800 000 Reszelőeladás 500 000 * Kerekített összegek. A legnagyobb fejlődést az autógyár és karosszériaüzem érte el, mégpedig elsősorban katonai szállításokkal. Az 1939-40-es üzletévre esik 501 Botond teherautó kiszállítása 11 millió pengő értékben, és 97 AFi-alváz szállítása kb. 1 500 000 pengő értékben. A vagonüzem és általános gépgyár összesített termelésében a nagyobb részt az általános
