Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Negyedik fejezet. A háborút megelőző időszak és a második világháború évei. 1930-1945
A második világháború évei A második világháború kitörése után a gazdasági élet alakulása — beleértve az ipar fejlődését is — egyre jobban a politikai események függvénye lesz. 1939 szeptemberében Magyarország nem lépett be a háborúba, így az akkor már erőltetett ütemben folyó fegyverkezés meggyorsítására nem volt szükség. A háború kirobbanása mégis újabb lökést adott a háborús konjunktúrának. A már 1939-ben beiktatott Honvédelmi Törvény (1939. II. te.) fontos lépés volt a nemzetgazdaság fokozott militarizálása felé. Közvetlen intézkedései, mint az általános hadkötelezettség visszaállítása, a leventemozgalom kiterjesztése szervesen kapcsolódtak a háborús készülődésbe. A gazdasági élet militarizálására vonatkozott a 87. paragrafus, amely kimondta a honvédelmi munkakötelezettséget.102 Ez nemre való tekintet nélkül minden 14. életévét betöltött és 70. életévét meg nem haladott személyre vonatkozott. Ezt a rendelkezést még kiegészítették azzal, hogy a honvédelmi munkakötelezettségre vonatkozó intézkedéseket béke idején is lehet alkalmazni. A meglevő demokratikus jogok korlátozásával (a sajtóellenőrzés bevezetése, a gyülekezési és egyesülési jog további korlátozása, a katonai törvényszékek hatáskörének kiterjesztése, a rögtönítélő bíráskodás módszere, az internálás intézménye) fokozták a tömegekre nehezedő terrort. A Honvédelmi Törvény alapján az állam messzemenően beavatkozhatott a gazdasági életbe. így a mezőgazdaságra, iparra, közlekedésre, hírközlésre bevezetik az állami igénybevétel lehetőségét. Ennek a törvénynek alapján jött létre a Legfelső Honvédelmi Tanács intézménye, amelynek egyik első ténykedése a győri programban előirányzott fegyverkezés ütemének fokozása volt. A háború kirobbanása után a Honvédelmi Törvénnyel összhangban több, a gazdasági életet érintő kivételes intézkedést léptettek életbe. A legfontosabb üzemeket hadiüzemmé nyilvánították, és így a munkások ezrei kerültek katonai ellenőrzés alá. 1939. szeptember elseje után hadiüzem lett a Vagongyár is. A gyár katonai parancsnoka Hille Ferenc nyugalmazott alezredes volt.103 A hadiüzemmé nyilvánító rendelet értelmében a következmények törvényes terhe alatt mindenki köteles a további intézkedésig addigi szolgálati viszonyában megmaradni és a parancsok értelmében dolgozni.101 Ugyancsak már 1939 szeptemberében életbeléptették a kivételes hatalomról, az egyesülési és gyülekezési jog korlátozásáról szóló törvényt, felfüggesztették a néhány évvel ezelőtt kivívott szociális intézkedéseket: a munkaidő korlátozását, a fizetéses szabadságot stb. A munkaidő korlátozásának felfüggesztése lehetővé tette például a munkaidő meghosszabbítását, amivel enyhíteni tudtak az 1938—39-ben már fellépett munkaerőhiányon. Ebben az üzletévben már a Vagongyár vezetősége szerint is ,,a forgalom növelését egyes anyagok megszerzésének nehézségei és a kellő számú szakmunkás hiánya” akadályozta.105 Pedig 1939 szeptembere után a semleges Magyarország gazdaságát erősítendő, a nyugati hatalmak még lehetővé tették, hogy a blokádon keresztül jelentős nyersanyagszállítmányok érkezzenek be. így 1939 őszétől 1940 tavaszáig — a szovjet—finn háború idején — az angolok a Magyarországon a finnek számára készülő hadiszállításokhoz minden stratégiai nyersanyagot átengedtek. A Vagongyár ekkor a finnek részére sisakokat gyártott. A háború kitörése kedvező konjunktúrát teremtett a magyar gyáripar számára. A háborúban lekötött országok kapacitását saját hadirendeléseik foglalták le, így az iparilag elmaradottabb országok felé exportlehetőségek nyíltak meg. A belső kereslet pedig részben a háborús készülődéssel kapcsolatos állami megrendelések kapcsán, részben pedig a vásárlóképesség növekedése folytán szintén nőtt. A Magyarországhoz csatolt, iparilag fejletlen területek is a belföldi ipar piacát növelték. A fejlődésben a haditermelésben vezető szerepet játszó nehézipari ágak jártak az élen. A fémipar és gépgyártás termelését egy év alatt közel másfélszeresére bővítette. A Vagongyárnak az 1940 júniusában befejeződött 1939— 40-es üzletéve szintén ezt a fejlődést tükrözi. A konjunkturális felfutásra utal, hogy a vállalat összforgalma ebben az üzletévben az előző évinek kétszerese volt; 34,4 millió pengő, szemben az 1938—39-es 17,2 millió pengővel. A gyár átlagos munkáslétszáma az előző évi 2258-ról 3476-ra, tehát mintegy másfélszeresére emelkedett, és az egyes részlegeinek fejlődése kicsiben visszatükrözte a gazdasági élet egészében végbemenő folyamatokat. A gazdaság egészéhez hasonlóan a Vagongyárban is a haditermeléssel foglalkozó részlegek, elsősorban az autógyár és a nemesacélmű termelése futott fel. A két részleg rohamos fejlődésére jellemző, hogy termelésük az 1937—39. üzletévben 50%-kal, az 1939—40. üzletévben több mint 100%-kal nőtt. 142
