Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Negyedik fejezet. A háborút megelőző időszak és a második világháború évei. 1930-1945
nül szükséges épületkarbantartási munkák elvégzésére sem. Elmaradt a gépek karbantartása is. A mérlegben a szerszámok és eszközök fokozatosan csökkenő értékkel szerepelnek, ami arra utal, hogy a gyár az elhasználódott szerszámokat nem pótolta. Ebben az időszakban a munka az autógyárban összpontosult, a többi üzemrész gyakorlatilag állt. Az üzemben levő gépek kiszolgálásához szükséges anyagokat az álló gépekről pótolták. Amikor 1935 végén a gyár többi részlegeiben is megindult a munka, az álló gépek üzembe helyezéséhez 15 000 pengő értékű gépszíjat kellett vásárolni. Hasonló költségek merültek fel a szerszámoknál is. Az indulásnál körülbelül 1000 munkást (így többek között 60 kovácsot, 600 lakatost, 73 esztergályost és 80 asztalost) szereltek fel új szerszámmal, mert a megelőző évek alatt a gyár nem vásárolt szerszámot.1'' A mérlegek tanúsága szerint a készletek is fokozatosan csökkentek: Az anyag- és árukészlet alakulása 1929—1934. között 1933- 34 1 890 113 1934- 35 1644 888 1934-35-ben a félgyártmányok értéke összesen 1 125 091 pengő volt. Ebből 260 000 P volt a vagon-, híd- és vasszerkezeti osztály félgyártmányainak, és 865 000 P az autóosztály félgyártmányainak értéke. Ugyanebben az üzletévben az autóosztály árukészlete 4 régebbi kocsiból, 78 RÁBA-Krupp kocsiból, 25 RÁBA—A. F. kocsiból, 104 mezőgazdasági traktorból és 25, legújabb RÁBA—A. F. kocsiból állt.10 Az anyagkészlet csökkenését csak részben magyarázza, hogy a gyárban folyó termeléshez a meglevő anyagokat használták fel, és új anyagot nem vásároltak, hiszen termelésről alig beszélhetünk. A legsúlyosabb időszakban a vállalat a folyó költségeket az anyagkészlet áruba bocsátásából fedezte. így például nagy segítség volt az annak idején a Nemzetközi Hálókocsi Társaság kocsijaihoz Európa-szerte egyedül használt nemes cédrusfa-anyagkészlet felszámolása.16 A vállalat gazdasági eredményének alakulására fényt vet az adósok és hitelezők szembeállítása is: Adósok és hitelezők a vagongyári mérlegekben Év Adósok P Hitelezők P 1929-30 2 680 344 2 776 791 1930-31 2 665 108 2518919 1931-32 2 865 680 2 225 172 1932-33 3 264 971 2 135 686 1933-34 3 880 236 2 641 121 1934-35 3 872 184 3 030 000 Az óvatos hitelezési elvek ellenére az ,,adósokénál kimutatott összeg 1932. és 1934. között állandóan nőtt. Amikor az igazgatóság az ,,általános gazdasági bizonytalanság és a hitelélet majdnem teljes megszűnése” miatti nehézségekkel küzdött, bizonyára mindent megtett a kintlevőségek behajtására, de sikertelenül. Az adósoknál szereplő összegek jelentős része nehezen vagy egyáltalán nem behajtható követelés volt.17 A „hitelezőknél” kitűnik, hogy 1934-ig a vállalat új hiteleket nem tudott szerezni, sőt a kimutatott összeg csökkenése arra utal, hogy a hitelek egy része rövid lejáratú hitel volt, amelyet vissza kellett fizetni. 1934-től a válla110 Év Anyagkészlet P Félgyártmányok és áruk P 1929- 30 1930- 31 1931- 32 1932- 33 1 118 199 968 515 834 935 634 410 2 359 725 2 172 751 1 912 436 1 576 799 A gyár tehát meglevő készleteit élte fel. Anyagot nem vásároltak, hanem a gyárban felhalmozott anyag- és árukészletből folyt a gyártás és a lehetőségekhez képest az értékesítés. Az 1933-34-es üzletévtől kezdve az anyag- és árukészletet már egy tételben mutatták ki. Az anyag- és árukészlet alakulása 1933—1935. között Év Anyag- és árukészlet P
