Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Negyedik fejezet. A háborút megelőző időszak és a második világháború évei. 1930-1945
A háborút megelőző időszak, a II. világháború évei ■ 1930—19A5 A világgazdasági válság, a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű RT és a Vagongyár fúziója Az 192ó-tól kezdve világszerte kibontakozó konjunktúrát 1929-ben a kapitalizmus addigi legnagyobb gazdasági válsága váltotta fel. A válság első jelei Magyarországon 1929 közepétől voltak érezhetők. Az iparcikkek árai 5,8%-kal estek, az ipari termelés azonban még emelkedett. A következő év elején megindult a termelés csökkenése, ami rövidesen ijesztő méreteket öltött. Hazánkban a válságot súlyosbította, hogy az ipari válság kezdettől fogva igen nagyméretű agrárválsággal párosult. A mezőgazdasági cikkek árai erősen csökkentek, és az egyre rosszabb helyzetbe kerülő mezőgazdaság megszűnt az iparcikkek felvevőpiaca lenni. 1931- től kirobbant a pénz- és hitelválság, amely megingatta a magyarországi nagybankok helyzetét. A belföldi hitelek hiánya, a külföldi hitelek visszavonása tovább növelte az iparvállalatok pénzügyi nehézségeit. A válság legerősebben a túlnyomóan termelőeszközöket előállító iparágakat, köztük a vas- és fémipart és a gépgyártást sújtotta. Ezek az iparágak ugyanis — központi helyzetük miatt — a gazdasági élet bármilyen területén bekövetkező hanyatlást megérzik. A gépgyártásnak a Magyarországon legjobban kifejlett ága, a járműgyártás egyaránt érezte az állami beruházások hiányát (a vasúti gördülőanyag-rendelések elmaradása) és a magánkereslet csökkenését a közútijármű-piacon. A mezőgazdasági gépgyárak termelése pedig a mezőgazdasági kereslet hiánya miatt majdnem teljesen leállt. A Vagongyár fő gyártmánya a vasúti gördülőanyag volt, így a gyár elsősorban a MÁV-on keresztül kapott állami megrendelésektől függött. Ezenkívül fontos volt a vállalat számára a közúti járművek és a mezőgazdasági gépek piaca is. A licencben gyártott, új típusú teherautók eladását 1929- ben kezdték meg. Ezek a gyártmányok a piacon kedvező fogadtatásra találtak. Az új típusok bevezetésével kapcsolatos kezdeti többletköltségeknek a következő évek folyamán történő eladások kapcsán kellett volna megtérülniük. A szintén az automobilosztályon kifejlesztett új típusú mezőgazdasági traktor sorozatgyártását is előkészítették. A gazdasági válság küszöbén tehát a Vagongyárnak két olyan gyártmánya is volt, amelyeknek minél nagyobb mennyiségű és folyamatos elhelyezéséhez fontos érdeke fűződött. Az új gyártmányok sikeres bevezetése mellett a vállalat gazdasági helyzete továbbra is elsősorban megfelelő nagyságú állami és közületi szállítások elnyerésétől függött. Az 1929—30-as üzletév igazgatósági jelentése aggodalommal jelzi a „közelmúlt években tapasztalt fejlődés” ellanyhulását, és azt, hogy „hazánkban még a mezőgazdaság súlyos helyzete is fokozta az ipar küzdelmét”.1 Az igazgatóság szerint a mezőgazdaság nehézségei nem annyira a közvetlen mezőgazdasági kereslet csökkenése miatt érintették hátrányosan a gyárat, hanem amiatt, hogy a közhatóságok, a közüzemek és a magángazdaság a mezőgazdaságban megrosszabbodott viszonyok folytán méginkább szűkítették a gépipart érdeklő beruházásaikat. Ebben az üzletévben az Államvasutak szerényebb vagonrendelést adott fel, ami némileg enyhítette a munkahiányt. 1929-ben és 1930-ban a MÁV-rendeléshez kisebb jugoszláv jóvátételi szállítás is járult (41 teherkocsi). A következő években azonban valóban csak „alig számba 107
