Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)
III. fejezet. A vízvezeték
A VÍZELLÁTÁS Hiszen már hozzászoktunk a mi egészséges, tiszta vizünkhöz, és annak, a mi megvan, ugyan minek törődnénk az eredetével? Pedig azok a mérnöki mesterművek, a melyek arra hivatvák, hogy megőrizzék az egészségünket, megérdemelnék, hogy létezésükről ne csak egynéhány embernek legyen fogalma, hanem tudomást vegyünk róla édes mindannyian, a kiknek a kedvéért épültek. Ha módunkban volna, a házunk kapuján kilépve nyomon követni a vízvezető csövek szerteágazó hálózatát, akkor egyre nagyobb méretű csövek utján eljutnánk a vízmű szívéhez, a melybe betorkolnak és a melyből elágaznak az összes fő vízszolgáltató csatornák. A városok vízellátása nem a modern idők szüleménye. Már a régi rómaiak, az ókori építőművészet eme kiváló mesterei is nagyon jól tudták, hogy a jó vízellátás a városnak egyik legfontosabb kelléke. Tanúskodnak erről azok a máig fennálló hatalmas víz vezető utak, a melyek hegyen, völgyön át, erdőn, mezőn keresztül a legtávolabb vidékeket is összekötötték az üdítő, tiszta vízzel. Ámde azóta lényegesen nehezebb lett a jó vízellátás feladatának a megoldása. Sűrűn lakott vidékeken, a hol virágzó ipartelepek mesterségesen piszkítják a folyókat, már nem igen használhatjuk fel még tisztítás után sem azoknak a vizét. A mérnöknek tehát új források után kell kutatnia, ha meg akarja találni az egészséges vízellátást és ezt a munkáját még megnehezíti az a körülmény, hogy a lakosság fe-53
