Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)
II. fejezet. A Nílus megfékezése
A NÍLUS MEGFÉKEZÉSE márra ülnek és hazafelé tart az egész társaság, hogy elfogyaszsza ebédjét és lehörpintse a várva várt korty italt. A kis kocsikat tarkán öltözött bennszülöttek hajtják, a kik torkukszakadtából ordítják: Oh, ah, riglak ! (vigyázz a lábadra!), szinte csodával határos, hogyan győzik hanggal ezt az üvöltő versenyt. Az egyik úton vörös meg fehér turbánok komoly hada halad, a másikon tarkójukba húzott barna-sapkásan a fellahánok rohannak akár a pajkos gyerekek tanyájuk felé, a csapatok sorát pedig bezárják a szudániak, a kik a tábornak arra az oldalára tartanak, a hol feleségeik már várják őket, mert asszony nélkül a szudáni még munkába sem áll sehová. Beszélget, morog, gesztikulál az egész tömeg és e közben elkészül az egyszerű ebéd, a mely nem áll egyébből, csak egy pár szem uborkából vagy egy kis répából, no meg esetleg két-három fej salátából, a mihez egy maroknyi lencsét esznek keményre szárított kenyérrel. Az egész ebédet a Nilus nem épen tiszta vizével öblítik le. És ez már kitűnő ebéd, a melyet olykor bizony sokkal szűkösebbel váltogatnak. Ebéd végeztével megszűnik a hangos szó, a humuszok lekerülnek a szegről és leterítik fáradt gazdáik testét, arczát. Két óráig az egész telepen nem hallatszik más, csak az alvók horkolása. Néhány perczczel két óra után ismét munkához fog a tömeg és dolgozik szorgalmasan, szünet nélkül V26-ig. A kalapácsok lármájával a kőművesek szerszáma versenyre kél, a szivattyúk ütemes csattogását a munkások egyhangú éneke kíséri, a kis vasúti 46
