Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)
II. fejezet. A Nílus megfékezése
A NÍLUS MEGFÉKEZÉSE nak istensége a múltban és miért legfőbb jótevője a jelenben. A vízforgó művek építésének megkezdését pénzügyi nehézségek egy kissé elhalasztották, de mikor ezek is elsimultak, pályázatot hirdettek az építkezésre és annak eredményeként John Aird & Comp. czéget bízták meg a munka végrehajtásával. A szerződést aláírták és mivel ebben arra kötelezték magukat, hogy a művet 1903 július haváig elkészítik, hamarosan hozzá is fogtak a munkához. Az alapkövet 1899 február 12-ikén rakta le a Connaughti herczeg és 1902 deczeinber 10-én, tehát 8 hónappal a szerződéses határidő lejárta előtt ugyanő meg is nyitotta a partműveket. A határidő ily nagymérvű megrövidítésének az érdemét még fokozza az a körűimén}', hogy a vállalkozóknak előre nem látható óriási nehézségekkel kellett a munkák egyes fázisaiban megktizdeniök. Pedig az előre megállapítható nehézségek is elég nagyok voltak. Benjamin Baker szavai szerint, «nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy nincs gyakorlati ember, a ki a vízesés széléről szemlélve az alárohanó víztömegek szinte ellenállhatatlanak látszó, tajtékos hullámait, ne tartaná lehetetlenül merész vállalkozásnak, hogy a vízesés ágyába 12—13 méter mélységre alapzatot rakjanak abban a nagyon rövid időközben, a mely évenként e czélból rendelkezésre állhat.» Gondosan áttanulmányozva a lehetőségeket, óriási erővel fogtak munkához. A sziklák közé vájt vízi út közelében fekvő pusztaságon rövid idő alatt vasutak, 40
