Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)

II. fejezet. A Nílus megfékezése

A GÁTÉPÍTÉS kivitele

épületek, hivatalok, gépműhelyek, raktárak és kórházak emelkedtek, mindmegannyi segítő eszköze a nagy munkának. A néma pusztaságot az európaiak és bennszülöttek ezrei rövidesen hangos, forgalmas várossá varázsolták.

Dagály idején a szigetek, a melyeken keresztül kellett fektetni a gát falát, víz alá merültek, de nyáridőben a Nilusnak csak néhány ágát, csatornáját töltötte meg a tova folyóvíz. E csatornák nevei keletről nyugat felé menve: Bal-el-kebir, Bab-el-Harum, Bab-el- Saghaiyar, továbbá a középső és a nyugati csatorna, a mely utóbbi kettő a legnagyobb méretű.

A víz szédületes sebességgel rohan át e kanálisokon, és így joggal okozhatott igen nagy gondot az a kérdés, hogy miképen lehessen e csatornákat elzárni a védinű-alapok környékének kiszivattyúzása és szárítása czéljából. Kétségtelennek látszott, hogy itt is ideiglenes gátakat kell emelni, mint Assiutnál, de a körümények bizony nagyon is különbözők voltak. Úgy határoztak, hogy a mikor még nem áll magasan a Nilus, a csatornák lejebb fekvő végén szigettől szigetig kőgátat emelnek és ha ilyképen némileg csöndesebbé tették az ideiglenes kőgát feletti vízrészt, a sziklaút bejáratánál, legfelül homokzsákokat sülyesztenek a folyóba. Eképen teljesen zárt részt hasítanak ki a folyamból, a melyet kiszivattyúzhatnak, ha elmúlt a Nilus áradása.

Legelőször a Kebir, Harum és Saghaiyar csatornákon fogtak munkához. Hatalmas kőtömböket — a súlyuk elérte a négy tonnát is — emelődarúkra akasz-41