Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)
II. fejezet. A Nílus megfékezése
A PARTMU MERETEI perczenként 15,000 tonna víz áramlik rajtuk át, nyár elején pedig, zárt zsilipek mellett 21 méter magasságkülönbség van a gát két oldalán levő vízfeszín között és e magasságkülönbség folytán egy oly hatalmas méretű tó képződik, a melynek nagyságáról némi fogalmat alkothatunk, ha elképzeljük, hogy ez a tó Budapesttől körülbelül Bécsig érne. Benjamin Baker, a partművet építő bizottság tanácsadó mérnöke, előadást tartott az angol Royal Istitutionban e tárgyról és ezen előadásban felemlíti, hogy az a vízmennyiség, a melyet e gáttal feltorlasztanak hihetetlenül nagynak tűnik, de épúgy tűnhetnék elenyésző csekélynek is. A kérdés mindig csak az, hogy mi képezi az összehasonlítás alapját. Ha például megállapítjuk, hogy esős vidéken négy angol mértföldnyi sugárral megírt körben, tehát aránylag igen kis területen évenként 100 millió tonna esővíz nedvesíti meg a földet, akkor bizony csekélynek tűnik a gát mögött feltorlasztott víz mennyisége, a mely körülbelül ugyanennyi és a melynek egész Egyiptom részére pótolnia kell az esővizet. Ha viszont meggondoljuk, hogy e fentleírt egyiptomi reservoirban annyi víz van, a mennyi egész Ausztria és Magyarország minden lakosának házi szükségletét kielégíti, akkor rengetegnek kell tartanunk az ott összegyűjtött vízmennyiséget. És ha ehhez még megjegyezzük azt is, hogy dagály idején a Nilus e gátjának zsilipjein 24 óránként ugyanannyi víz ömlik át, a mennyi az egész vízfogó űrtartalma, akkor meg tudjuk érteni, hogy a Nilus miért volt az egyiptomi-39
