Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)

II. fejezet. A Nílus megfékezése

A NÍLUS MEGFÉKEZÉSE

mel nézték Egyiptom hivatalos körei és meg is tettek minden lehetőt, hogy megakaszszák a munkálatok gyors lefolyását. Mégis, mikor végtére elkészült a nagy mű, a legrosszabb indulat sem tagadhatta el tőle, hogy óriási mértékben javára válik Egyiptomnak. Eléggé bizonyítja ezt az az elvitázhatatlan tény, hogy 1900-ban e mű megóvta a Nilus deltájában a gyapot termést a pusztulástól és Cromer lord számítása szerint megkettőzte Egyiptom gyapottermelését, a mi évi 125 millió korona nyereséget jelent.

Ha fogalmat akarunk alkotni arról, hogy mekkora e gátműnek víztartó képessége, akkor képzeljük el, hogy hat csatornát lát el vízzel, a melyek közül a Delta csúcsán levő középső csatorna 1900. évben, a júniusi legnagyobb szárazságban több vizet szállított, mint a Duna, az Izmail-csatorna pedig, a mely a suezi kanális felé veszi útját, a kétszeresét szolgáltatta a Duna vizének.

A gőzhajó avagy a festői daliabé, a mikor áthaladva a magas gát kapuján, a folyamon felfelé veszi útját, 250 mértföldnyi úton nem talál semmi akadályra és akkor eléri Assiut, felső Egyiptom virágzó fővárosát, a mely a libyai hegység lábánál termékeny síkon terül el. A Nilus partművének terve e helyen folytatja, a mit megkezdett a Kairó alatti részen. Itt emelkedik a másik, újabban épült gát, a mely félmértföldnél hosszabb és in ívelt nyílással ereszkedik a Nílusba. A nyílások mindegyike közel 5V2 méter széles és aczél vázú zsilipkapukkal zárható. A gát szélessége az alapján mérve 15V2 méter, a tetején

32

<