Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)

II. fejezet. A Nílus megfékezése

A GÁTÉPÍTÉS KÍSÉRLETEI

tudás és így a Nílus vizének kihasználására irányuló terveknek is hasznosabb lett az eredménye.

Gátat terveztek a Níluson, a mely arra szolgáljon, hogy korlátozza a kiöntést árvíz idején és visszatartsa az áradáskor túlfolyó vizet a szűkös időre. Franczia ember, Meugel Bey, volt az első, a ki Kairó alatt gátat emelt a Nílus vizének. Ez a mű pilléreken épült két viaduktból áll, a melyek a Nílus két ágát Rosettát és Damiettát keresztezik és a melyeknek összesen 132 nyílását, megfelelő nagyságú, 5V2 méteres vas zsilip-kapuk záiják el nyár idején olyképen, hogy a tetejükön még 5 méter magasságú vízoszlop ömlik a Kairó alatt fekvő fő öntöző csatornákba. A gátak építése tizenöt álló esztendőig tartott és elmúlott újabb húsz év, míg használatba tudták venni az új partvédő műveket. A főnehézség abban állott, hogy a pillérek alapozásához nem találtak eléggé szilárd, vízálló anyagot és így a folyam áljának vize át-áttörte az alapozást, elöntve azokat a részeket is, a hova nem szántak vizet. És ezen a bajon nem tudtak segíteni akármilyen mélyre verték is az alapozás czölöpeit a folyam ágyába. Később aztán Brown őrnagy, a déli Egyiptom öntözőműveinek főfelügyelője megtalálta a módját annak, hogy miként tehermentesíthetők a régi gátak a folyam vizének nagy nyomása alól. Úgy járt el, hogy segédgátakat épített a régi védőmű alá még pedig olyképen, hogy faszekrényekben nagy beton tömböket állított elő és ezekből áthatlan hatalmas falakat alkotott.

Meugel Beynek nagy partvédő művét nem jó szem-