Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)

II. fejezet. A Nílus megfékezése

Az egyiptomi az év java részén úgy él, mint az az ember, a kit kincsesházba zártak és a ki csak a kezét nyújtja ki, hogy minden vágya, kívánsága teljesüljön. A kincse a Nilus, a mely rengeteg vizével elfolyik a gazda háza előtt és bőségesen kielégíti Egyiptom minden lakójának szükségletét.

De azért nincs mindig aranyélete a Nilus-part lakójának sem és a kövér éveket olykor sovány esztendők egész sora követi. Századokon keresztül úgy volt, hogy alacsony vízállás mellett a földmíves nehéz, fáradságos munkával emelte a vizet a maga primitiv eszközeivel a magasabban fekvő csatornák keresztülkasul ágazó labirintjába és az angol farmer boldog volt, ha holdanként ötven egynéhány koronáért megválthatta a vízhordás keserves munkáját. Ilyenkor aztán nagyon is kitűnt, hogy mennyi mérhetetlen munkát takarít meg a természet az egész föld kerekségén azzal a bölcs berendezkedéssel, hogy az esővíz rendes körülmények között bő mennyiségben hull alá a felhőkből és így feleslegessé teszi a vízemelés nehéz és költséges munkáját.

Az egyiptomi ember a bő termés fejében időnkint arra volt kárhoztatva, hogy arcza verejtékében gondoskodjék földjének öntözéséről, míglen a nyugati népek tudása segítségére nem sietett a legősibb kultúra e kissé maradi fészkének. Gondoskodni akartak Egyiptom állandó jólétéről, mint a hogy hajdan a régi Faraók idejében ugyancsak a jólét emelése érdekében építettek nagy víztartányokat és szerteágazó csatornákat. Azóta haladt, nagyot haladt a műszaki

A NÍLUS MEGFÉKEZÉSE

3°