Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)

II. fejezet. A Nílus megfékezése

AZ ÁRVÍZ HASZNA

árja visszahúzódik és a termés csírái mintegy varázsütésre bújnak ki a földből, hogy bőséges aratást szolgáltassanak márczius havában.

A Nilus környékének lakossága félő gondossággal lesi-várja a folyam vizének emelkedését és ezt a félelmet csak azok értik meg, a kik bőséges esőzéshez szokott vidéken lakván tudják, milyen nyomort jelent a népre a szárazság. Az esős vidékek gazdái szorongó szívvel lesik a felhők járását és fájdalmasan látják, a mikor a sötét felhők csak a nap tűző hevét fogják fel, de eső nélkül haladnak tova a földek felett. Az egyiptomi nem az eget nézi, hanem a földre szegzi tekintetét és úgy várja a víz emelkedését. A Nilométer, a víz magasságmérője dönt az ő sorsa fölött. Kairóban a normális emelkedés mintegy 8 méter ; ha ezen alul marad a víz álja, kevés, ha túlmegy rajta, veszedelem. Hét méteres vízemelkedés éhséget, io méteres vízár pusztulást jelent.

Az iszap a legértékesebb temékenyítője a Nilus mentének. A hol jól művelik és bőven öntözik a földet, ott ez bőségesen kárpótolja a gazdát munkájáért és a buján tenyésző termények egész sorával ajándékozza meg tulajdonosát.

Aranysárga búzaföldek hullámzó tengere váltakozik itt az örökké puszta sivataggal és igazán helyesen mondják, hogy Egyiptom bő aratással szolgál még akkor is, ha a földjét csak kapavágás éri. Ennek köszöni az ország a maga régi kultúráját, jólétét, gazdagságát, a mely méltó versenytársává tette a messze Indiának.

29