Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)
II. fejezet. A Nílus megfékezése
Az évek folyamán a Nílus országának népe megsokasodott, legyőzte a környékező vidékek törzseit és győzelmeinek, vezéreinek, vallásának emlékét ránk к hagyta templomaiban és sírhelyein, a melyek mindmegannyi élő történelmi tanúkként övezik a Nílus partjait. A Nílust, a melyhez a régi Egyiptomiak úgy imádkoztak, mint Ozirishoz az életnek és az élet minden javának istenéhez, a ki állandó harczban áll Typhonnal, a sivatag démonával, minden rossznak megszemély esítőj ével. A történelem ködös homályától a mai napig egyformán hömpölyög a Nílus vize, a mely megadta a megélhetését számtalan elmúlt generácziónak és megadja még számosnak, a mely ezután következik. A Nílus változatlanul ma is csak azt teszi, a mit tett Ramses, Kheops, Kambyses, Nagy Sándor, Julius Caesar és Napóleon idejében, de hova lettek a nagy, hatalmas vezérek, a kik ott hajóztak a Nílus vizein? Eltűntek, porrá váltak. A Nílus csodája azonban évről-évre megújul, évről-évre, a mikor felhőtlen égből forrón süt a napsugár, elönti partjait a Nílus árja és a környező falvak szigetekként emelkednek ki a vízsivatagból, a mely termékeny iszappal borítja a földeket. Azután dolgavégzetten ismét visszatér medrébe. Az évet Egyiptomban három részre osztják : a nyár, a mikor a Nílus vize a legalacsonyabb ; a dagály ideje, a mikor Abesszínia olvadó havától, és Nyanza tropikus esőitől megdagadva rengeteg víztömegek hömpölygetik alá Atbara gazdag, vörös fövenyét és végül harmadik időszakul következik a tél, a mikor a víz A NÍLUS MEGFÉKEZÉSE 28 *
