Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)

I. fejezet. A Niagara hasznosítása

A NIAGARA HASZNOSÍTÁSA

melyeknek forgása malmok gépezetét hajtja. A tárgyalások, nógatások eredménye az volt, hogy egy szindikátus jogot nyert egy körülbelül io méter széles, 2V2 m. mély és majd 1400 m. hosszú csatorna építésére, melylyel a vízesés előtt a magasan fekvő Niagarából vezette el a vizet és a melynek segélyével 1885. év táján már mintegy 10,000 lóerőnyi munkát szolgáltatott.

Ezután nagyobbszabású tervek következtek. Thomas Eversted mérnök még ugyanebben az esztendőben, 1885-ben, felszólítást kapott arra, hogy olyan tervet dolgozzon ki, a melylyel a vízesés természeti szépségeinek megóvása mellett nagyobb mennyiségű erő legyen használható. Az ő tervében aztán az a gondolat jutott érvényre, hogy a vízesés fölött meg kell csapolni a folyamot és vizének utat kell adni egy mélyen fekvő aknába, a hol a gépezet is elhelyezést nyerne, a lefolyó vizet pedig egy nagy méretű, közel 3 Km hosszú alagúton a vízesés alá kell vezetni. Ezt a tervet nem találták’elég gyakorlatinak és megtámadták mindenfelől. Azonban sok ellentmondás és leszólás daczára is találkozott nyolcz vállalkozó szellemű férfiú, a kik engedélyt kértek és kaptak a newyorki tanácstól 1886-ban arra, hogy a felső Niagara folyamból annyi vizet használjanak fel, amennyi 200,000 lóerő kifejtéséhez szükséges. Ezt az engedélyt rövidesen egy második követte, a melyet már a kanadai kormány állított ki és a mely ugyanennek a társaságnak — ma Niagar Falls Power Company a neve — megengedi, hogy a kanadai oldalról további negyed8