Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)
I. fejezet. A Niagara hasznosítása
A VÍZMŰ bőséggel gondoskodik aczélos erejű lakóiról. És épen ezért kevésbbé csodálnók azt, ha a folyam árja egyszerre csak fölfelé venné útját, mint azt, hogy a vállalkozó szellemű amerikai és kanadai nem használja ki a portáján átfolyó erőket. így hát a Niagara-vízesés a természet jóvoltából jó helyre került és elérkezett az ideje annak, a mikor már hasznát is vesszük a sustorogva zuhanó vizeknek. Az elektromosság, a XX-ik századnak ez az éltető géniusza, kibontotta szárnyait és hatalmas munkaerejét vízerővel a vállvetve, az emberiség javára fordítja. A mióta az első fűrészmalom 1725-ben megkezdte munkáját a Niagarán, egy perezre sem szünetelt az a törekvés, hogy ennek a rengeteg erőnek legalább egy részét ipari czélokra használják fel. A mérnökök találékony sokaságát folytonosan foglalkoztatta e gondolat és már a XVIII-ik század legelején keresve kutattak valami alkalmas mód után, a melylyel hasznossá tehetik a haszontalanul elpusztuló erőt. De a tudomány akkoriban még nem haladt annyira, hogy e kérdés megoldása lehetségessé váljon, a XIX-ik században pedig oly rohamos lépésben tört előre a gőz felhasználása és a gőzgépek tökéletesítése, hogy az ipartelepek otthagyták a folyam partjait és szénbányák közelébe telepedtek. De a víz előnyeiről azért nem feledkeztek meg egészen. A múlt század közepén, 1842-ben Augustus Porter, a Niagara legelső birtokosainak egyike, csatornahálózatot tervezett a vízesés fölött elhúzódó meredek partokon, a honnan a víz nagy kerekekre zuhan, a 7
