Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)

I. fejezet. A Niagara hasznosítása

A VÍZMŰ ban, hogy azokban az országokban, a hol az ipar a vízierő hasznosítását czélul tűzte maga elé, lénye­ges változásokat mutat az ipar képe. Eddig a szén­telepek közelében támadt virágzó industria, ezentúl ott telepszik majd meg az ipar, a hol az alázuhanó víz erejét olcsón alakíthatja át az energiának más, hasznos formájára. A kísérletek tömege és az eddigi tapasztalat azt bizonyítják, hogy a gőzgép üzeménél úgyszólván elérkeztünk a gazdaságosság felső hatá­rához ; nem várható, hogy a kazánban elégetett egy kilogramm szénből több energiát tudjunk fejleszteni a jövőben, mint a mennyit nyerünk belőle ma. A szén minden kilogrammjának ára pedig nőni fog a sze­rint, a mint a föld mélyében fekvő szénkészletünk fogy. És épen ezért a nagy vízműveknek egész sora szolgáltatja már a gyárak hajtóerejét. Fraucziaország­­ban, Németországban, Norvégiában a vízi turbinák százezerszámra termelik naponta a lóerőket, a mely óriási munkamennyiség villamos áramra átalakítva, a vízműtől messze eső vidékeken is meghajtja a munka­gépeket. Ez az erőszolgáltatás azonban elenyésző a Niagará­hoz képest, a melyet méltán nevezhetnénk a világ villamos Mekkájának. Itt négy hatalmas tónak, szinte tengernek a vize előbb óriási, 90,000 négyszögmért­­földes reservoirt képez, majd egy sziklák által hatá­rolt keskeny csatornába szorul, a honnan 50 méternél nagyobb mélységbe zuhan az alant tova hömpölygő folyamba. A képek szinte ijesztők. Egy hatalmas víz­5

Next

/
Thumbnails
Contents