Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)
IV. fejezet. A Forth-folyam hídja
A FORTH-FOLYAM HÍDJA tehettek egyebet a torony alapjának megnyújtásánál, a mivel természetszerűleg megóvták a tornyot az egyoldalú megterhelések okozta veszedelmektől. Megemlítendőnek tartjuk ama gondosság élénk példájaként, a melylyel a hídépítés nehéz munkájához fogtak, hogy a szélnyomás gyakorlati nagyságának meghatározására 1882. év nyarán három szélmérőt állítottak fel Inchgarvie-sziget ősi kastélyának tetején. Kettő szilárdul volt megerősítve és arra szolgált, hogy a keleti és nyugati szeleket mérje, a melyek épen merőlegesen érik a hidat, míg a harmadik elforoghatott és a szélrózsa minden irányában végzett méréseket. Az eredményeket naponta feljegyezték. A legnagyobb széltáblának szélessége 6 méter, magassága 4V2 méter volt; e tábla közepén és jobb felső sarkán egy-egy köralakú kivágást alkalmaztak, a melyben köralakú táblák mutatták a nyomást, függetlenül a nagy tábla egyéb pontjaitól. A különböző időben végzett mérések már most nemcsak a szél erejéről nyújtottak felvilágosítást, hanem megmutatták azt is, hogy olykor-olykor egyazon időben a nagy tábla két nyílásán 20—-25%-os szélnyomás különbségek mutatkoztak, a mi azt bizonyítja, hogy nagy szélnyomások terjedelmesebb felületeken igen egyenlőtlenül oszlanak meg. Ezt a tapasztalatot megerősítette később két forgó szélmérő, a melyeket a híd középső tornyára erősítettek és a melyek egyazon időben fellépő szelekről azt mutatták ki, hogy a különböző pillérek között ugyancsak 20 százalékos szélnyomás-eltérések létesültek.
