Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)
IV. fejezet. A Forth-folyam hídja
A FORTH-FOLYAM HÍDJA erősítve és így mind a kettőnek a nyúlásai vagy rövidülései magára a toronyra gyakorolnak hatást. De befolyásolják a karjai végére támaszkodó összekötő hidakat is a két ívnyílás közepén és így eme igénybevételek káros befolyásainak kiküszöbölése különös gondot igényelt. Az összekötő hídrészek tehát olyképen függenek a torony lenyúló karjain, hogy mindkét összekötő az Inchgarvie felé eső oldalon közbeiktatott csúszósának segélyével hosszirányú elmozdulást végezhet, az oldalingásokat pedig megfelelő csuklós szerkezet veszi fel a közbeeső hídrészek mindkét végén. Mindez azonban még nem lehetett elegendő ok arra, hogy a középső torony alapozásának a hosszát 35 méterrel nagyobbra készítsék a többiekénél. De gondoljuk meg azt, hogy a fent leírt nehézségeken kívül van ennek az Inchgarvie toronynak még egy nagy hátránya a többiek mögött. Tegyük fel ugyanis, hogy két súlyos teherrel rakott vonat ért e torony egyik karjának a végére. Ennek a nagy tehernek az lesz a hatása, hogy nagy mértékben megterhelvén a toronyból kiinduló karvéget, azt lenyomja és magafelé akarja billenteni a túlsó karján le nem kötött tornyot. Ha a másik két torony vízfelé nyúló karvégére jut valami nagyobb súly, akkor ez nem okozhat ilyenfajta bajt, mert hiszen a part felé nyúló karvégek a viaduktokban le vannak erősítve és iooo tonna súlylyal terhelten biztosítják a maguk tornyát billenés ellen. Minthogy ilyenfajta biztosítás a mindkét karjával szabadon álló Inchgarvienál lehetetlen volt, nem 95
