Archibald, Williams: Korunk találmányai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapet, 1910)
A telefon
A TELEFON. A reklám is kiveszi részét a telefon hírmondóból, bár elég drágán. Két koronáért a fölolvasó tizenkét másodpercig dicséri a kereskedő portékáját. A reklámok szendvicsszertien vannak beszurkálva a különböző hírek közé, úgy, hogy a hallgató kénytelen belenyugodni és végighallgatni, nehogy visszaakasztva a fülkagylót, valami érdekes hírt elmulasszon. Az ilyen és hasonló berendezések még talán valamikor annyira kifejlődnek, hogy a prédikáló pap, meg a szinész, vagy az énekes, majd nem a nézőtér zsúfoltsága szerint Ítélheti meg sikerét, hanem abból, hogy hány telefon volt használatbanjföllépésük idején. Másrészt az előfizető sokféle kellemetlenségtől menekül meg. Se gyaloglás, se villamosozás, se várás, se bérkocsi-díj nem kell, s egyáltalában sok pénzt takarít meg. S ha ez így megy tovább, nem csodálkoznánk rajta, hogy ha a jövendő nagyváros lakója talán majd nem is fog szívesen fölkelni ágyából, ha a telefon kagylója annyiféle szórakozást nyújt. Csak ki kell érte nyújtani kezét. De érdekes elképzelni, vájjon a jövendő századok Pattija, Carusoja vagy Gladstoneja a fölfogó telefonok láttára ugyanoly lelkesedésre fog-e buzdulni? Nem valószínű, hiszen a telefonok nem tudnak sem érdeklődést kifejezni, sem tapsolni. Mi mindent rejt magába az az egyszerű külsejű telefonkagyló, amely ott függ a mahagóni szekrényke mellett a falon, vagy ennek födelén két kampón, vízszintesen nyugszik! 52
