Archibald, Williams: Korunk találmányai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapet, 1910)
A telefon
A TELEFON A «Telefon Hírmondó»-nak, ahogy ezt az «újság »-ot hívják, több mint hatezer előfizetője van, akik a csekélynek mondható évi 36 korona díjért naponként 12 órán keresztül élvezhetik távbeszélőjüket. A híreket a központi hivatalban a közönséges úton-módon, telefon, sürgöny és reporterek segítségével gyűjtik. Ezeket körülbelül 15 centiméter széles és 60 centiméter hosszú papirosdarabokra lelitografálják. Ezeket a papírokat hatalmas és iskolázott hangú férfiak kapják kezükbe, akik azután hangós szóval fölolvassák a híreket a feladó készülékek előtt, ahonnan minden irányban eljutnak az előfizetők füleihez. A közönség egészen pontosan tudja, mikor, mit fog hallani, mert a telefon programm szerint mesélget, amelyet pontosan betartanak. Azonban a telefonhírmondó nemcsak elsőrendű újság, hanem másnemű élvezetet is nyújt: mulattat, előad, halljuk rajta keresztül a színészt, a politikai szónokot, meg a zenészt. A telefon központot huzalok kötik össze a színházakkal, az operával, középületekkel, ahol megfelelő fölfogó készülékek állanak. A budapestieknek csak programmjukra kell vetni egy pillantást, hogy megtudják, mikor hallhatják kedvenc színészüket, vagy népszerű képviselőjük beszédjét. Az asszonyokleányok egész pontosan tudják, mikor kapnak részletes leírást a legutolsó divatról. De nem feledkezik meg a «Hírmondó» a gyermekekről sem, mert hetenként bizonyos napon, fölolvasásokat és hangversenyeket tart a kezdő emberkék számára. 51 4’
