Archibald, Williams: Korunk találmányai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapet, 1910)
A gyorstávíró
A GYORSTÁVÍRÓ. kiszedték. Minden betű a villamos üteg pozitív sarkával volt összekötve, míg a negatív sark a földbe volt levezetve. A betűkön öt részből álló fémkefe dolgozott, amelynek minden része vezetékdróttal állott összeköttetésben. Ahányszor a kefe egyik része a kiszedett betűket érintette, az áram záródott s a fölvevő állomáson, ahol ugyanily gyorsasággal egy másik kefe mozgott káliumjodidba mártott papiroson, a villamosság az oldatot részeire bontván, kék- vagy violaszínűre festette a papírszalag érintett részét. A keletkező betűk hosszában négy fehér sáv volt látható, az öt fémkefe négy közének megfelelően. A Bain-féle kémiai távíróval 1500 szót lehetett percenként lesürgönyözni, ami bizony óriási szám. Tízszer túlhaladja a közönséges beszélgetés gyorsaságát. De mivel a sürgönyöket előbb ki kell szedni, még akkor sem tudtak megbarátkozni a távíróhivatalok a rendszerrel, midőn későbbi egyszerűsítések a drótok számát ötről egyre szállították le. Kiszorították a lassúbb, de jobban megfelelő rendszerek, a duplex (kettős) és multiplex (sokszoros) távírás. Hogyha sürgönyzünk, a jelek adása több időt vesz igénybe, mint amennyi alatt az áram az egyik állomástól a másikig folyik. Ezen tényen alapszanak azok a távírási rendszerek, amelyeknek segítségével egyetlen drótot használva, nemcsak ugyanazon irányban sürgönyözhetünk két vagy több híradást egyszerre, hanem még különböző irányban is: «duplex# rendszerek azok, amelyek egy dróton két ellenkező irányban továbbítanak sürgönyöket, «multiplex »-36
