Archibald, Williams: Korunk találmányai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapet, 1910)
A gyorstávíró
A GYORSTÄVIRO. rendszerek pedig azok, amelyek több sürgönyt közvetítenek egyszerre egy irányban. Hogy több gép ugyanazt a táviródrótot használhassa, e célból az időt kell úgy beosztani, hogy egy és ugyanazon pillanatban mindég csak az egyik gép legyen a vonallal összeköttetésben. Tegyük fel, hogy A állomásról В felé négy föladó gép dolgozik egyazon távíróhuzalon. A négy gépből egy-egy vezeték megyen az osztóhoz. Az osztó, szigetelő anyaggal bevont korong, amelyre több száz, egymástól és a korongtól elszigetelt fémlemezke van reáerősítve, még pedig úgy, hogy a gépvezetékek végeivel összeköttetést létesítenek. Az I. számú gép vezetéke például az i, 5, 9, 13 stb. lemezkéket érinti, а II. számú gép a 2, 6, 10, 14 stb. számú lemezeken dolgozik; а III. számú gép a 3, 7, ii, 15 stb. lemezekkel nyer összeköttetést, s. i. t. A lemezkék fölött, ezeket egyenként érintve, а В állomás felé haladó huzallal folytonosan összekötött fémkar forog egyenletesen. Körülbelül Vsco-ad rész másodpercig köti így össze egymásután az egyes gépeket a fővonallal. Hogyha az «osztón» 150 fémlemez van s a kar másodpercenként hármat fordul, minden gép másodpercenként valamivel több mint száztízszer kap összeköttetést a fővonallal. Ha pedig betartjuk a sürgönyzésnél a föntebb említett leg&y°rsabb ütemet (percenként ötven szót), akkor egy_egy másodpercre átlag 15 jel esik, egy-egy jel továbbítása tehát hét egymástól megszakítások-37
