Archibald, Williams: Korunk találmányai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapet, 1910)

A drótnélküli távíró

A DRÓTNÉLKÜLI TÁVÍRÓ.

Ez utóbbinál még értékesebb, ha talán kevésbé hatásos sikert ért el Marconi 1902-ben február végén. A «Philadelphia» gőzösön Amerikába utazása közben folytonos közlekedésben maradt a mellékelt képen látható Poldhu állomással mindaddig, mig a gőzös már 2500 kilométernyire hagyta maga mögött Cornwallis partjait. Ezalatt folytonosan kapott sürgönyöket egy Morse-féle felvevő gépen, amelyet mindenki, aki ismeri a Morse-féle ábécét, elolvashatott. Még további 500 mértföld távolságra kapott sürgönyöket Marconi, de nem felelhetett már, saját eszközei erre már képtelenek voltak.

Midőn 1901 végén az Atlanti óceánon át történt jeladás köztudomásra jutott, bizonyos érdekelt körök az egész rendszert helytelenítették. A kritika különösen a rendszer két gyengéjét világította meg.

Legelőször is, mondák, a híradás gyorsasága nem elegendő arra, hogy egy ilynemű berendezés kifizesse magát. Erre Marconi úgy felelt, hogy volt idő, midőn az Atlanti óceán fenekén fekvő kábeleken alig egy szót tudtak percenként sürgönyözni, neki pedig már addig is sikerült volt még nagy távolságra is, huszonkét szót küldeni percenként. A síirgönyzés gyorsaságának további emelése csak az idő kérdése.

A második ellenvetés főleg a távirati titok hiánya ellen irányult. Nem szabad, úgy mondák, olyan rendszert behozni, amely minden irányban szétküldi a jelzést, mert bizonyos területen elhelyezett minden felfogó eszköz elolvashatja a sürgönyt. Meg azután

29