Archibald, Williams: Korunk találmányai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapet, 1910)

A drótnélküli távíró

A DRÓTNÉLKÜLI TÁVÍRÓ.

mekkora lenne a zűrzavar, ha az éterben több irányból kiindult hullámrendszerek verődnének össze.

Marconi maga legjobban ismerte készülékeinek hiányait és vizsgálatai közben mindig kutatta az utakat-módokat, amelyekkel e hiányokat pótolja. Legelső kísérleteinél parabolikus fémtükröket használt, hogy a hullámrendszert bizonyos irányban, s csakis ebben továbbíthassa. Ez azonban nem vezethetett eredményre, ami — tekintve az alkalmazott hullámok jelentékeny hosszát (nehány száz m.) — könnyen érthető, mert a tükör görbületi sugarának több száz méter hosszúnak kellene lennie, legalább hogy a sugarakat irányíthassa. Hiszen a fénysugarakat sem tudjuk oly tükrökkel irányítani, amelyek oly kicsinyek, mint a fény hullámhossza.

Ezenkívül Marconi a kohererrel egyetemben fémlemezkéket, úgynevezett szárnyakat alkalmazott, amelyek bizonyos hosszúságú hullámokra nézve igen érzékenyek.

A póznákra vagy árbócra feszített sodronyokból kiinduló villamos rezgések ugyan nagyon erősek, hanem energiájuk fokozatosan csökken a hullámforrástól való távolsággal, még pedig igen gyorsan és a távolság szerint minden hatáskörükben fekvő fölvevő készüléket erősebben vagy gyengébben megszólaltatnak.

Ha belépünk egy szobába, ahol zongora van s a hangszer mellett nagyot kiáltunk, vagy lármát csapunk, a zongora húrjairól zűrzavaros zenebona felel. Hanem üssünk meg egy hangvillát s tegyük azután a húrok közelébe s íme, csak egyetlenegy húr fog

30