Archibald, Williams: Korunk találmányai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapet, 1910)

A drótnélküli távíró

A DRÓTNÉLKÜLI TÁVÍRÓ.

számát 230,000,000-ra becsülték másodpercenként, aminek következtében hosszúságuk vagy 1V3 méterre tehető. De ezen értékektől fel és lefelé úgy a rezgések szaporaságában, mint hosszúságban nagy lehet a változatosság.

Marconi feladó készüléke három részből áll: elektromos telep, indukciós (Ruhmkorff-féle) dróttekercs s ennek mindkét végén egymástól csak kis hézagtól elválasztva egy-egy sárgaréz golyó, végre egy Morseféle billentyű. Ha lenyomjuk a billentyűt, az üteg árama átfut a tekercsen s addig fokozza a villamos feszültséget a két egymással szemben álló golyó között, míg végre a nagy feszültség több milliószor nyer kiegyenlítést: ez a jelenség a felületes szemlélő előtt egyetlen, mintegy pillanatnyi szikrának látszik. Minél nagyobb a távolság a két réz golyó között, annál nagyobbnak kell lennie a feszültségnek, mielőtt a szikrajelenséget kiváltja s annál erősebbek a keletkező rezgések. Marconi azt tapasztalta, hogy ha a golyók egyikét "aluminium sodrony segélyével sztanióllal bevont póznával vagy gömbbel hozta összeköttetésbe, a jelenség tetemesen erősbödött.

Gyakran a póznát vagy gömböt egy 60—100 m. hosszú árbócra feszített vezetővel vagy hajóárbóccal helyettesítette.

Lássuk most a felvevő készüléket. 1879-ben Hughes tanár észrevette, hogy egy telefonnal összekötött mikrofon még akkor is hangot adott, ha a tőle nehány méterre elhelyezett dróttekercseken áramot bocsájtott át. Megemlítjük, hogy a mikrofón legegysze-25