Archibald, Williams: Korunk találmányai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapet, 1910)

A drótnélküli távíró

A DRÓTNÉLKÜLI TÁVÍRÓ.

hagyván maga után, aki a legnagyobb nehézségekkel küzdve, kiváló fölfedezésekhez jutott a villamosság terén, pedig hát más téren is óriási munkásságot fejtett ki, mint pl. a megkezdett és részben be is fejezett ötven nyelvű szótár szerkesztésében.

Villamos jelzéseket zárt vezetékkel sokféle anyagon, földön, vizen, fémeken át továbbíthatunk. Ha azonban áttérünk levegőn által való vezetésre, ha tehát mindkét vezető drótot az éter helyettesíti, két utat választhatunk : a villamos indukciót vagy a Hertz-féle hullámokat.

Kezdjük az indukcióval. Amidőn valamely dróton elektromos áramot vezetünk át, a drótot körülvevő éter mágneses tulajdonságokat vesz tel. A drót mintegy lelke a keletkező «mágneses tér»-nek. A mágneses hullámok minden irányban nagy távolságra terjednek tova és ha egy az említett, vezető dróttal párhuzamosan kifeszített sodronyba ütköznek, ebben úgynevezett elektrodinamikái indukált áramot keltenek. Mert amerre villamosság van, ott mágnesség is létezik és viszont. Villamosság változása mágnességet kelt, ez meg újabb villamos tüneményeket. A Bellféle telefon is ezen a törvényen alapszik s föltalálása a távírás fejlődésére is hatással volt. 1885-ben Sir William Preece, most a brit központi póstahivatal villamossági mérnöke, Newcastle közelében két szigetelt drótnégyzetet állított föl. A négyzetek vízszintesek és párhuzamosak voltak; egy-egy oldaluk hossza pedig körülbelül 400 méterre rúgott. A kettő között V* angol mértföld (körülbelül 400 méter) volt

22