Archibald, Williams: Korunk találmányai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapet, 1910)

A drótnélküli távíró

A DRÓTNÉLKÜLI TÁVÍRÓ. Ez legelőször is 1842-ben sikerült Morsenak, aki a Susquehanna folyamon át adott távirati jelzéseket mindennemű sodrony-összeköttetés nélkül. A folyó mindkét partján kifeszített egy háromszor olyan hosszú drótot, mint a vízmeder szélessége. Az egyik dróthoz volt kapcsolva egy villamos üteg meg egy billentyű, a másikhoz pedig a felvevő eszköz, vagy galvanométer. Mindkét drót nagy rézlemezzel vég­ződött. Ezeket a rézlemezeket pedig a folyóba sü­­lyesztették. Morse azon eredményhez jutott, hogy elég hosszú drótok és elég nagy rézlemezek alkal­mazása mellett, jelzések adhatók bárminő távolságra. Az áram fémlemeztől fémlemezhez folyik, bár a vi­zen keresztül nagy része elvész. Ugyanazon időtájban a skót James Bowman Lind­say, aki éppen oly pazarul volt megáldva tehetség­gel, mint amilyen földhöz ragadt szegény ember volt, hasonló módon közvetített jelzéseket a Tay fo­lyón keresztül. 1859 szeptemberében felolvasást tar­tott Dundeeban a brit tudós társaság előtt, amelyben azt fejtegette, hogy észlelései és számításainak követ­keztében meggyőződött arról, hogy kábelösszeköttetés nélkül lehetséges a közlekedés Nagy-Brittannia és Észak-Amerika között. Nem kell ehhez egyéb, mint mindkét part mentén óriási méretű drótokat végig­húzni s igen erős áramfejlesztő telepeket felállítani. A szegény tudósnak azonban ahhoz nem volt ele­gendő pénze, hogy nagyobb kisérleteket végezhessen és látható eredményekkel a társadalom segítségét megnyerje. 1862-ben meghalt, olyan férfi emlékét

Next

/
Thumbnails
Contents