Remsei Nándor: Iparjogvédelmi ismeretek 10 - Innovatika (1986)

II. A kreativitás

csoportok tagjaihoz körkérdést intéznek: nevezzék meg szakmájuk legkreativabb képviselőit. Ezután a leggyakrabban említett személyeket felkérik arra, hogy vegyenek részt az intelligencia vizsgálatban.

Az egyik amerikai vizsgálatban például matematikusokat kértek meg arra, hogy mondják meg, kollégáik közül kik nyújtottak leginkább kreativ teljesitményt. Ezt követően összehasonlításokat végeztek a nagyon kreativ és az átlagosan kreativ matematikusok között oly módon, hogy igyekeztek kiküszöbölni az egyéb tényezők, például az életkor, a diplomát adó egyetem rangja torzító hatását. Kiderült, hogy a nagyon kreativ matematikusok az intelligencia-hányadost tekintve alig különböztek a kevésbé kreativ pályatársaiktól.

Ezt az eredményt kiegészítették más vizsgálatok is, amelyek földerítették, hogy sok, felnőttkorban elismerten kreativ teljesitményt nyújtó ember iskoláskorban nem tartozott az éltanulók közé. A hiressé vált példák közé tartozik Albert Einstein, akinek bizonyithatóan gyenge osztályzatai voltak matematikából. Oe még az egyetemi vizsgák, az államvizsga osztályzatai is vajmi keveset mondanak arról, hogy a végzett diplomások közül ki lesz majd alkotó teljesítményekre képes, és ki nem. Sokan gyanítják, hogy a vizsgajegyek és a kreativitás között azért is olyan kismérvű a kapcsolat, mert az iskolák, az egyetemek a konvergens gondolkodást ösztönzik és jutalmazzák elsősorban. Mindenesetre elég okunk van föltételezni, hogy sem a hagyományos intelligenciatesztekben elért magas pontszámok, sem a jó vizsgajegyek nem árulják el előre, ki fog majd élete során kiemelkedő kreativ teljesitményt nyújtani.

—

52