Remsei Nándor: Iparjogvédelmi ismeretek 10 - Innovatika (1986)
II. A kreativitás
5. Az alkotóképesség fejlesztése A kreativitás kognitiv, személyiségtényezőiből, valamint külső feltételrendszeréből következően az alkotómunka fejlesztése abban az esetben lehetséges, ha sikerül az egyén intellektuális /az a képességünk, hogy felismerünk problémákat és újszerűén oldunk meg/, érzelmi /a "másként gondolkodás" bátorsága, kockázatvállalás, stb./ és motivációs /az a késztetés, hogy legyenek elképzeléseink, amellyeknek hangot is adunk/ képességeit gazdagítani. A kreativitás vizsgálata során rendszerint az ujitó, szabad gondolkodás jelentősége áll előtérben. Valójában a művészi, a tudományos vagy a műszaki kreativitáshoz sokkal többre van szükség, mint pusztán divergens, eredeti gondolkodási képességre. A kutatásokból kiderül, hogy az az alkotó tevékenység, ami például Leonardo da Vinci vagy Albert Einstein nevéhez fűződik, az adott terület mély szakismeretét igényli. Leonardo kitünően ismerte a festők, Einstein a matematikusok mesterségét. Néhány elismerten kreativ ember ennek ellenére tagadja a szaktudás fontosságát, például Poincaré vagy A.E.Houseman. Szerintük az ő felfedezéseik egyfajta isteni adománynak tekintendők, vagyis a kreativitás egyedül az inspiráción alapul. Ugyanakkor érdekes módon éppen azokból a tanulmányaikból - amelyek úgymond az inspirációk hatására jöttek létre - derül ki, hogy ezek a sugallat jellegű pillanatok hosszadalmas és intenziv munka tetőpontjaiként jelentkeztek, és szó sincs valamiféle "derült égből villámcsapás" - jelenségről. Gogol mondotta egyszer, hogy mindazok, akik alkotóképességüket inspirációnak túl ajdonitják, önmagukat igyekeznek megtéveszteni. Le kell szögeznünk, hogy a hagyományos tanu-53 к
