Remsei Nándor: Iparjogvédelmi ismeretek 10 - Innovatika (1986)
II. A kreativitás
Az alkotóképesség vizsgálati módszereit tekintve fontos irányzat az, amely a kreativitástesztekben elért eredményeket az intelligenciatesztekben nyert eredményekkel veti egybe. Ennek során kimutatható, hogy a kreativitástesztek másképpen rendezik csoportokba a vizsgálati személyeket, mint az intelligenciatesztek. Általános tapasztalat, hogy pusztán intelligenciatesztekkel nem lehet felismerni a tehetséget, vagyis az ilyen szemponton alapuló válogatásból tekintélyes számú tehetséges ember kimarad. Ők azok, akik magas pontszámot érnek el a kreativitástesztekben, ugyanez viszont nem jellemzi őket az intelligencia tesztekben. Az újabban kialakitott kreativitástesztek egymással erősen korrelálnak, de gyakorlatilag függetlenek az 10 intelligencia-hányadostól; ezt sikerült több különböző életkorban, és ami még fontosabb, különböző iskolázottsági szinten is igazolni. Még inkább alátámasztja ezt a vizsgálati eredményt az a kutatás, amelyet az intelligenciaszint alapján homogén csoportokban folytattak. Ilyenkor ugyanis gyakori, hogy egyáltalán nem korrelál a kreativitástesztben elért eredmény az IQ-val. A kreativitástesztek és az intelligenciatesztek eredményeinek korreláltságát illetően - számos metodológiai probléma ellenére - az látszik a legelfogadhatóbb feltételezésnek, ami szerint az IQ-nak van egy olyan "küszöbértéke" amelyen túl egymástól teljesen függetlenné válik a kreativitás és az intelligencia. Van, aki ezt a feltételezett küszöböt 120-as intelligencia-hányadoshoz köti, mások szerint csak 140-nél kezdődik. Ezt az elképzelést olyan személyekkel folytatott vizsgálatok támasztják alá, akik elismerten alkotó teljesitményeket nyújtottak felnőtt korukban. Az ilyen személyek kiválogatásának az a szokásos módszere, hogy bizonyos szakmai 51
