Remsei Nándor: Iparjogvédelmi ismeretek 10 - Innovatika (1986)
II. A kreativitás
A kreativitás mérése általában tesztek segítségével történik. A tesztek megkonstruálását rendkívül megnehezíti azonban az, hogy - mint az előző fejezetekből is ismeretes - a kreativitásnak nincs egyértelmű definíciója, következésképpen nem rendelhető hozzá jól meghatározott kritériumrendszer sem. A pszichológusok számára az alkotóképesség - általában ezt szokták "kreativ potenciál" helyett röviden kreativitásnak nevezni - az alkotások létrehozását biztositó fiziológiai és pszichikus feltételek együttese, tehát az alkotások létrehozásának belső feltétele. Jóllehet az alkotás belső feltételei nagyszámú kognitiv és személyiségtényezőkből tevődik össze, az eddig alkalmazott kreativitástesztek - az igen sok és bonyolult akadály miatt - nem komplex vizsgálatra készültek. A kreativitásteszteknek mindenekelőtt az a jellegzetessége, hogy az intelligenciatesztek konvergens /egyetlen jó megoldást feltételező/ feladataival szemben olyan divergens /meghatározatlanul sok megoldási lehetőségre módot nyújtó/ feladatok, amelyeknél a legfontosabb kiértékelési szempontok a következők;- a megtalált megoldások száma /a fluencia/;- a tartalmilag különböző megoldások száma /a flexibilitás/ ;- az eredetiség /originalitás/ mértéke, amelyet a megoldás statisztikai ritkaságából lehet megállapítani ;- a megoldás kidolgozottsága /elaboráció/. A tesztek jelentős részben Guilford intelligencia struktúra modelljének a divergens gondolkodási faktorok mérésére kidolgozott feladataira emlékeztetnek. 50
