Remsei Nándor: Iparjogvédelmi ismeretek 10 - Innovatika (1986)

II. A kreativitás

és fizioiógus, Hermann Helmholtz nagyon határozottan kijelentette: "Néha a véletlen is segitségünkre siethet még ismeretlen összefüggések felismerésében. De a véletlen aligha hasznosul, ha az, akinek útjába akad, nem rendelkezik elegendő tapasztalati anyaggal, hogy meggyőződhessen előérzete helyességéről" .

A serendipity tehát önmagában még kevés ahhoz, hogy a tudományban diadalmaskodjék az uj, ehhez más tényezők is szűk ségesek: tehetség, tudás, elóitélet-mentes gondolkodás, szorgalom, az uj meglátásának a képessége, bátor kiállás meggyőződésünk védelmére. És még valami más is.

Van még egy nagyon fontos tényező, amelyről keveset beszéltünk: a szükségesség. Az adott felfedezés, találmány szükséges volta. A tudománynak és a társadalomnak meg kell érnie arra, hogy megértse és elfogadja az uj szellemi alkotásokat. Annál inkább igy van ez, minnél nagyobb jelentőségű alkotásokról van szó. Másfelől az is igaz, hogy ha a társadalomnak nagy szüksége van rá, akkor szinte feltétlenül biztosan megszületik a felfedezés, a megoldás mindenféle serendipity nélkül is. A szükség ösztönzi a kutatásokat, a megfelelő eredményre való várakozással teliti a levegőt, és akkor elég lesz egyetlen heurisztikus cselekedet ahhoz, hogy a megelőző tapasztalatokból kikristályosodjék a megoldás, ahogyan a túltelített oldatból kiválik a só, ha egyetlen aprócska kristályt dobnak bele.

Egyszóval helytelen volna azt állitani, hogy az X-sugarakat, a rádióaktivitást, a maghasadást vagy az elektromágnesességet véletlenül fedezték fel. Még az az eset sem volt véletlen, amely éppen Röntgennek, Becquerelnek, Oerstednek segitett, nem volt véletlen, előfordult már többször más laboratóriumokban is. Véletlennek legfeljebb a körülmények összejátszását tekinthetjük, amelynek következtében a fur4 8