Remsei Nándor: Iparjogvédelmi ismeretek 10 - Innovatika (1986)
III. A termék (-technológia) innovációk
A harmadik szint az egyéni szint, amelyet alapvetően az előző kettő formál, vagyis ha a makrótársadalmi és a szervezeti szintek nem innovativak, akkor a személyi innovativitás is kicsiny. A makrdtársadalmi, a szervezeti és az egyéni szintek meghatározó jellegét jól példázzák az MTA Szociológiai Kutató Intézete, valamint a MTESZ Pungor Ernő akadémikus vezette munkacsoport által végzett vizsgálatok eredményei. Ezek legfontosabb megállapitásai a következőkben foglalhatók össze: A termelés szférájában a következő főbb tünetek mutatják, hogy nincs minden rendben a műszaki fejlesztés terén. A szándékok gyakran nem esnek egybe a követelményekkel. A vegyipari és gyógyszeripari vizsgálatba bevont 21 téma átlagos átfutási ideje 12, illetve 11 év volt. Ezek zömében rep rodukciós kutatások körébe tartoztak, és átfutási idejük azért indokolatlanul hosszú, mert fejlett ipari országokban még az eredeti ötletből kifejlesztett termék piaci megjelenéséig is csak átlagosan kilenc év telik el. Az időveszteség miatt az extranyereségtől mindegyik esetben elestünk, a repró dukált termékek minősége is általában alatta maradt az eredetinek . A részletes elemzéskor az derült ki, hogy a technikai tudás és a személyi adottságok általában jók voltak. A kudarctényezők leginkább a makrotársadalmi és-szervezeti szinten léptek fel. A társadalmi-gazdasági környezet a 60-as és 70-es években valójában nem ösztönözte a vállalatokat a műszaki fejlesztésre. /А gyógyszeripar sikeressége például éppen a valóságos piaci igényekhez való igazodásból fakadt, ami például a nehézvegyiparban vagy a szénhidrogéniparban nem jelentett kellő húzóerőt./ Az iparpolitikában nem alakultak ki olyan gazdasági célok, amelyek kellő mértékben igényelték volna a műszaki ismeretek állandó megújítását. A vállalatok nyereségre orientáltsága a műszaki fejlesztés nélkül 106
