Remsei Nándor: Iparjogvédelmi ismeretek 10 - Innovatika (1986)
III. A termék (-technológia) innovációk
- a rutin gyakran odavezet, hogy az innovációs feladatokat elhanyagolják. A fenti problémák megoldására egyes szakér-tők a következőket javasolják:- koordinációs osztályok, teamek, egyéni koordinációk létrehozása;- közvetlen kapcsolat megteremtése a különböző területeken működő "menedzserek" között a horizontális kommunikáció érdekében;- megfelelő koordináláshoz szükséges tervek, előirások és szabályzatok kidolgozása és gyakorlati alkalmazása. A legmegfelelőbb koordinációs módszer kiválasztása a mindenkori verseny konkurrenciahelyzettől függ. Viszonylag stabil, kevéssé dinamikus konkurrencia,gyenge versenyheiyzet mellett az innovációk integrálása nem komplikált és hierarchikus autoritáson keresztül is jól megvalósítható. Minél kevésbé stabil a piac, minél élesebb a verseny, annál nagyobb jelentőségűvé válnak az olyan integrációs módszerek, mint például az innovációs feladatokra létrehozott speciális koordinációs osztályok, szakmunkacsoportok, koordinátorok. Az innovációs döntéseket azonban ők is csak akkor képesek befolyásolni, ha a vezetés érdekelt a tárgyilagos elemzésekben. Az innováció vezetésének külföldi gyakorlatát elemezve megállapíthatjuk: a polgári szervezésteoretikusok arra a következtetésre jutottak, hogy a régi szervezeti modellek nem segitik elő az innovációs folyamatokat, és ezért a vállalatokon belüli hagyományos szervezési struktúrák helyébe innovációt elősegítő újakat kell kiépíteni. Az innovációt elősegítő szervezeti struktúrák lényeges iránya, különösen az U5A-ban és az NSZK-ban, a hagyományos vezetési struktúrák megváltoztatása. így az NSZK gyakorlatában 98
