Virág Ferenc et al.: Iparjogvédelmi ismeretek 6 - Az iparjogvédelem gazdaságtana (1984)
III. A találmányi és újítási tevékenység gazdasági mechanizmusa
1. Az alapmodell A találmányokon, újításokon alapuló folyamatlánc automatikus működését - gazdasági szempontból - elvileg az biztosítja, hogy az uj megoldások elsó bevezetője olyan külön eredményre tehet szert, amely egy meghatározott ideig jobb versenypoziciót és több nyereséget biztosit számára a versenytársakkal szemben. Ennek fejében fokozottan kell számolni a vállalkozás esetleges kudarcával. A szabadalmi rendszerek eredeti közgazdasági modelljében a folyamatlánc automatikus működését a szabadpiaci mechanizmus biztosította. A szabadalom ugyanis, mint a találmányok jogi védelmének Történetileg legrégibb és világszerte legelterjedtebb formája, jellegzetesen az árutermelő viszonyok terméke. Az árutermelés "klasszikus" modellje szerint a társadalmi munkamegosztásban kialakult területen tevékenykedő termelő /vállalkozó/ elszigetelt termelőmunkájának eredményével megjelenik a kereslet-kinálat törvényei szerint működő piacon. Jövedelme - és különösen - a többi termelőhöz viszonyított jövedelme attól függ, hogy az általa kinált áru használati értékben, illetve ráfordításaiban mennyiben felel meg a piacon megnyilvánuló társadalmi értékítéletnek. Ahhoz, hogy a többi termelőnél hosszabb távon kedvezőbb helyzetbe kerüljön, vagy uj terméket /használati értéket/ kell előállítania, amit a piac magasabb áron értékel, vagy az átlagos ráfordításnál alacsonyabb egyéni ráfordítással kell a régi terméket előállítania. Mindehhez fejlesztőmunkára van szükség, amelynek alapja általában egy uj megoldás, egy találmány. Az uj találmányok bevezetésekor a termék egyedi értéke kezdetben - a bevezetés költségei, illetve a gyártási tapasztalat hiányából adódó alacsonyabb munkatermelékenység miatt - nagyobb mint a társadalmi értéke, amelynek alapján az ár meghatározásra kerül. Hosszabb távon azonban a termék ára saját egyedi értéke alá csökken, egyrészt a bevezetési költségek amortizációja, másrészt a munkatermelékenység növekedése miatt. Az elért ár és az egyedi érték különbözete pedig többletbevételt, többletjövedelmet eredményez. Az árutermelő vállalkozónak jutott többletjövedelem az, amely kellő ösztönzést ad az uj találmányok alkalmazására, hasznosítására. Ez az átlagosnál magasabb jövedelem egyben másokat is újabb megoldások, találmányok kidolgozására ösztönöz. A vázolt mechanizmus - vagyis az értéktörvény - az uj találmányok esetében a termék egyéni és társadalmi értéke közötti különbözete révén, természetes - mintegy automatikus - forrást biztosit a találmányok kifejlesztésével kapcsolatos költségek megtérítésére, annak jövedelmezőbb kompenzálására. Jelentős kockázatot jelent azonban a találmányt elsőként alkalmazó vállalkozó számára az, hogy a már bevezetett és nyilvánosságra 46
