Virág Ferenc et al.: Iparjogvédelmi ismeretek 6 - Az iparjogvédelem gazdaságtana (1984)
II. Az iparjogvédelemmel összefüggő pénzügyi szabályozók
Az a vállalat, amelyik nyereségesen gazdálkodik, de a nyereségfelosztás általános sorrendjének betartása mellett nem tud részesedési alapot képezni, annak lehetősége van arra, hogy az általános nyereségadóval csökkentett nyereségből a tárgyévi képzett osszlétszámmal szorzott bázis évi bérszinvonal 2 $-ának megfelelő összegű részesedési alapot képezzen. Ezt a részesedési alapot bruttó alapnak kell tekinteni, s ebből kell fedezetet biztosítani a felmerülő progresszív nyereségadóra is. A nyereségadó mértékének ilyen beállítását a pénzügyi egyensúlyi helyzet tette szükségessé. A várható nyereségszinvonalat figyelembe véve ugyanis csak ilyen adómértékek esetén biztosithatók a fejlesztési és lakossági vásárlóerő szabályozás követelményei. A bérszinvonal emelkedés és a nettó részesedési alapképzés egységes adóztatása a vállalatokat megfontoltabb - a teljesítményeket jobban kifejező - személy'i jövedelempolitika kialakítására ösztönzi. Maga a szabályozás a jövedelmezőség szerint differenciálja a vállalatokat, nagyobb lehetőséget biztosítva a hatékonyan gazdálkodó területeknek. 5» A bérszabályozás rendszere A munkabérek és általában a személyi jövedelmek, egyrészt az elosztás, másrészt az anyagi ösztönzés eszközei. A nemzeti jövedelem munkajövedelmekre fordítható hányadát kell oly módon elosztani, hogy az abból való részesedés a végzett munka, a nemzeti jövedelem létrehozásához való hozzájárulás mértékéhez igazodjék. Növekedése tartósan csak olyan lehet, amilyen ütemben a végzett munka alapján a nemzeti jövedelem nő. A vásárlóerő és az árualap közötti egyensúly megtartása alapvető követelmény, ezért megfelelő eszközökkel biztosítani kell, hogy a személyi jövedelmek tömege és átlagos színvonala csak olyan mértékben növekedjék, amilyen mértékben a lakosságáltal megvásárolható áruk tömege és a szolgáltatások terjedelme növekszik. A személyi jövedelmek és ezen belül is ezek döntő részét alkotó munkabérek színvonalának és változtatásának, módosításának szabályozása ezért a gazdaság irányításának egyik legfontosabb feladata. A bérszabályozási rendszer a mindenkor érvényben lévő általános gazdaságirányítási mechanizmustól függ, attól, illetve annak követelményeitől alapvetően nem térhet el. A bérszabályozási rendszer ellentmondásainak széleskörű elemzése alapján a bérszabályozás rendszere 1983. évtől lényegesen módosult. Az uj szabályozás kialakításánál többféle megoldás került szóba. Volt olyan nézet, miszerint nem szükséges a keresetek és a bérek külön szabályozása, elegendő csupán az, ha a bérek kiáramlását a jövedelemsza-26
