Virág Ferenc et al.: Iparjogvédelmi ismeretek 6 - Az iparjogvédelem gazdaságtana (1984)
II. Az iparjogvédelemmel összefüggő pénzügyi szabályozók
titési alapjának változásával /csökkentésével/, az 1976. évben a bérjárulékok mértékének emelése következtében az árrendszer az érték tipusu ár irányába tolódott el. Az 1980. január 1. után alkalmazott termelői árrendszer bevezetésének legfontosabb elvei a következők: a fogyasztói árak legyenek az eddiginél értékarányosabbak; az ármechanizmus rugalmassága fokozódjon; az árrendszer ösztönözzön az anyag és energia takarékosságra, kövesse az alapanyagok és az energiahordozók világpiaci árának alakulását; segitse elő a termékszerkezet olyan átalakítását, amely növeli a bármely relációban jövedelmezően eladható termékek előállítását. 1980-tól háromcentrumos árrendszer működik: a/ Versenyárrendszer A termelőszférát megkülönböztették és felosztották kompetitiv és nem kompetitiv ágazatokra. A termelési ágak ezen felosztása azon elven alapul, vajon termelnek-e olyan termékeket, vagy nem, illetve végeznek-e olyan szolgáltatást, vagy nem amelyek résztvesznek a külkereskedelmi forgalomban /exportban vagy importban/. A termelői árképzés módosulásának lényege az, hogy a hazai árak az eddiginél sokkal határozattabban követik a külpiac által támasztott hatékonysági követelményeket. A külpiaci árakhoz való következetesebb igazodás jobban kényszeríti a vállalatokat tevékenységük hatékonyságának növelésére. Az árak csak akkora mértékű nyereséget tartalmazhatnak, amekkora a külső piacon is realizálható. A termelői árképzésben az ipar területén általában az un. kompetitiv árképzés érvényesül. A kompetitiv árképzést az jellemzi, hogy - az energiahordozók, valamint a nyers- és alapanyagok belföldi ára a világpiaci áraknak megfelelően változnak; a feldolgozóiparban a termelői árszintet a vállalat nem rubel relációjú exportjának árszintje határozza meg. A konkrét termékárak természetesen a korszerűség, minőség és a piaci viszonyok figyelembevételével alakulnak ki. Mindez azt jelenti, hogy az árszabályozási rendelkezésekben meghatározott alapanyagot, vagy félterméket forgalomba hozó vállalat a termék árát a nem rubel viszonylatu import, illetve export ár alapján alakitja ki, függetlenül attól, hogy az adott termék hazai előállitsu-e vagy importból származik. Az árképzés alapjául azt az import vagy export árat kell figyelembe venni, amely a vállalat már ismert kötelezettségei szerint hosszabb ideig fog érvényesülni, vagy már legalább egy negyedéven keresztül érvényesült. A nem rubel viszonylatu tartós import vagy export árak meghatározásához az árhatóság irányelvet irányárat vagy 17
