Szilvay Géza: Iparjogvédelmi ismeretek 3 - Újítási jog ismeretek és bírósági gyakorlat újítási ügyekben (1985)

II. rész. Példák a bírói joggyakorlatból - 1. Az újítás fogalmi ismérvei

A fenti megoldás átadása a csőidomokat gyártó vállalat és a beruházó között nem történhetett meg, hiszen az alperes nem volt potenciális gyártó, igy az idomok előállítására vonatkozó újítást nem vehette át, azt nem hasznosíthatta. A felperest tehát az újítási rendelet alapján átadás címén díjazás nem illeti meg.

A beruházóhoz benyújtott újítási javaslat azonban beruházási újítási javaslatnak minősíthető, mert nem csupán a csőivek gyártásával, hanem azok felhasználásával kapcsolatos megoldást is tartalmaz.

Ez a javaslat azonban elkésett.

A javaslat az alpereshez 1930. november 21-én érkezett be. A gyártó vállalat és a beruházó azonban már 1979* július 26-án megállapodtak a csőivek sajtolt kivitelű gyártása, illetve azok felhasználása tekintetében. Az első, a felperesi újítás szerint gyártott csőivek leszállítása már 1979 szeptemberében meg is történt.

A sajtolt csőivek felhasználását tehát a beruházó, már jóval a javallat benyújtását megelőzően tervbevette, igy з megoldás viszonylagos újdonság hiányában újításként nem értékelhető.

Ezért a felperes újítási dij iránti igénye megalapozatlan. /Pesti Központi Kerületi Bíróság 13. P. 30 554/1933/6 sorszámú, Fővárosi Bíróság 46. Pf. 24 402/1933/5 sorszámú, 1983. november 23-i Ítélete/.

87