Szilvay Géza: Iparjogvédelmi ismeretek 3 - Újítási jog ismeretek és bírósági gyakorlat újítási ügyekben (1985)
II. rész. Példák a bírói joggyakorlatból - 1. Az újítás fogalmi ismérvei
lóság kötelezze a vállalatot újítási dij fizetésére. A vállalat kérte a kereset elutasítását. Állítása szerint nea az újítást hasznosítja. Az első fokú "bíróság szakértői bizonyítást folytatott le. Két aüszaki szakértői véleaéryt szerzett be, amelyek azonban egymással ellentétesek voltak. Az első fokú biróság a szakvélemények közül azt fogadta el valónak, amely álláspontja szerint határozott, egyo-velmü és kellően indokolt volt. Ennek alapján megállapította, hogy az alperes az egyenirányítók átalakítását nem az újítási javaslat alapján végezte el, tehát az újítás hasznosítása nem történt meg. Az első fokú Ítélet ellen a felperes újító fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy az újítási javaslat nélkül nem átalakítás, hanem teljes csere történt volna, ezért az újítási javaslat jelentős többletköltségtől mentette meg a vállalatot és a népgazdaságot. Az újítási javaslat megvalósítható volt, amit a kísérletek is igazoltak. Az újítási javaslat lényege, hogy az eredeti gyűjtőrendszert illesztik a tirisztorokhoz. Az illesztés módjának nincs érdemi, gazdasági kihatása. A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést nem találta megalapozottnak. Indokolásában rámutatott a Következőkre: 1./ Az iratokból kétségtelenül megállapítható, hogy a kivitelezés az egyenixányitás tirisztoros átalakítása a Kutató Intézet tervei alapján készült. Azt kellett vizsgálni, hogy a terves elkészítésénél felhasználták-e a felperes újítási javaslatét, a kivitelezés megfelel-e az újítási javaslatban foglalt megoldásnak, tehát megtörtént-e a felperes és a perben nem szereplő társai újítási javaslatának a hasznosítása. Ebben a kérdésben az első fokú biróság által beszerzett szakértői vélemények ellentmondóak, ezért az ellentmondást fel kellett oldani. A Legfelsőbb 3iróság 93
