Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelmi ismeretek 8/1 - Nemzetközi iparjogvédelem (1980)
II. Az államok között létrejövő iparjogvédelmi nemzetközi szerződések és nemzetközi szervezetek
A tárgyalási szakaszt követően a szerződéskötési eljárás következő fázisa a szerződés aláírása, amelyet ünnepélyes aktus keretében a szerződő fűteknek erre kifejezetten meghatalmazott képviselői végeznek el. A szerződés aláírása lis esetek egy részében a nemzetközi szerződés hatálybalépését eredményezi. A nagyobb jelentőségű nemzetközi szerződések hatálybalépéséhez azonban az aláirás után további aktusra, megerősítésre (ratifikációra) is szükség van. Az államot jogi kötelezettség nem terheli a megerősítésre nézve. A megerősítés lehetőséget biztosit a szerződéskötő félnek a végleges kötelezettségvállalás előtt még egy gondos mérlegelésre. A ratifikálásra jogosult szerv meghatározására a belső jog hivatott. Alkotmányunk mind az országgyűlést, mind pedig az Elnöki Tanácsot feljogosítja nemzetközi szerződések megkötésére. Az iparjogvédelmi vonatkozású nemzetközi szerződéseket általában az Elnöki Tanács ratifikálja. Az újabb nemzetközi gyakorlatban, az egyszerűsített formában létrejövő szerződések elterjedésével egyre inkább alkalmazásra kerül a nemzetközi szerződések jóváhagyása, amely az ünnepélyes és hosszadalmas ratifikációé eljárás helyébe lép. Alkotmányunk is felhatalmazza a Minisztertanácsot nemzetközi szerződések jóváhagyására. Ez utóbbi szerződéseket a gyakorlatban kormányközi szerződéseknek nevezik, szemben az Elnöki Tanács felhatalmazása alapján kötött és általa megerősített államközi szerződésekkel. A KGST keretében kötött egyes iparjogvédelmi vonatkozású nemzetközi szerződéseket a Minisztertanács hagyta jóvá. A nemzetközi gyakorlat ismeri a nemzetközi szerződéshez való c sat lak ozás intézményét is, amelyre akkor kerülhet sor, ha az állam az aláírásra meghatározott határidő letelte után dönt a szerződésben való részvétele felől, vagy ha a szerződő felek utólag teszik lehetővé számára, hogy a szerző-1327 19