Törő Károly: Iparjogvédelmi ismeretek 2/3 - Bírósági gyakorlat szabadalmi ügyekben (1980)

L) Találmányi dij

lap: a találmány megalkotásából, illetve a szabadalmi oltalom létéből ered. Mindig fontos szerepe van a megvalósításnak, illetve a megvalósítónak, az ezzel kapcsolatos vállalkozás­nak, kockázatnak, a befektetett munkának, költségeknek, kiadá­soknak. Ezért a szabadalommal védett találmány alkalmazásából származó hasznos eredménynek mindig csupán egy hányadát lehet a megoldás felhasználásának az ellenértékeként tekinteni. A hányadrész — a dijkulcs — kialakításánál elsősor­ban a megoldás műszaki-szellemi színvonalának, illetve olyan egyéb szempontoknak van jelentőségük, amelyek a műszaki megol­dás gazdasági és társadalmi jelentőségét meghatározzák, de a díjalapban nem jutnak megfelelő módon kifejezésre. A bírósági gyakorlat a hasznosítás! dij összegének a meghatározásánál tekintettel van a szerződési gyakorlatra. Figyelembe veszi a szolgálati találmány feltalálójának a dí­jazására vonatkozó gyakorlatot is, de az eltérő szempontokra figyelemmel általában a hasznositási dij összegét a feltalá­lói dij kétszeresében állapítja meg. A szolgálati találmány feltalálója ugyanis munkakörében, munkaidő alatt, a munkál­tató eszközeivel, költségére, kockázatára hozza létre a ta­lálmányt, munkájáért rendes munkabérben is részesül. A sza­badalmaztatással kapcsolatos költségeket is a munkáltató vi­seli. Ezzel szemben a szabadalmast terhelik a találmány lét­rehozásával, szabadalmaztatásával kapcsolatos összes költsé­gek, és viseli a kockázatot. Mindez a körülmény indokolja a szabadalmast megillető hasznositási dij nagyobb mértékét. (Legfelsőbb_Biróság_Pf_IV_20_Z22Zl980/2) / L) Találmányi dij Jogosultság a találmányi dijra 58. A megoldás szabadalmazhatóságát akkor is vélel­mezni kell, ha azért nem történt szabadalmi be­jelentés, mert a vállalat véleménye szerint a szabadalmazha­­tóság feltételei hiányoznak. 78 4689

Next

/
Thumbnails
Contents