Törő Károly: Iparjogvédelmi ismeretek 2/3 - Bírósági gyakorlat szabadalmi ügyekben (1980)
H) Találmánybitorlás
A felperes által saját használatára készített szőlősajtoló egyes elemeinek a felhasználásával alakította ki az alperes azt a szőlősajtoló berendezést, amelyre szabadalmat szerzett. A biróság a részleges találmánybitorlást megállapította, és a felperes szabadalmi oltalomra való jogosultságát 50%-ban állapította meg. Az alperes a szabadalom tárgyának egyes igényponti jellemzőit a felperes megoldásából vette át. Nem lehet a bitorlás kérdésében tekintettel lenni arra, hogy az alperes teremtette meg megfelelő méretezés kialakításával az ipari kivitelezés lehetőségét. A méretezést, a kivitelezési módot a szabadalom nem védi, erre vonatkozó igényponti jellemzők nincsenek. Lényeges eltérés viszont, hogy az alperes önállóan — a felperestől függetlenül — alkalmazott másodlagos nyomószervként rugalmas alakváltozásra képes energiatároló elemet . A törvény rendelkezése szerint a találmánybitorlást akkor lehet megállapítani, ha az alperes szabadalmának a tárgyát a felperes találmányából vette át (Szt 25.§). A szabadalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg (Szt 13.§). Ezért a találmánybitorlás feltételeként azt kell vizsgálni, hogy az alperes átvette-e szabadalmának igényponti jellemzőit a felperes megoldásából, vagy önállóan alkotta. Az alperes megoldása szabadalmi oltalom alatt áll. Ezért, ha megállapítható, hogy az alperesi megoldás lényeges elemei megegyeznek a felperes megoldásával, a találmánybitorlási , perben nem lehet vizsgálni, hogy a szabadalom tárgyával lényegében azonos megoldás találmánynak minősül-e. Mindaddig, amig a szabadalom meg nem szűnik, ezt találmánynak kell tekinteni. Nem lehetséges, hogy ugyanaz a megoldás a felperes vonatkozásában nem találmány, az alperes tekintetében mégis szabadalmi oltalom alatt áll. (L egf e 1 s 6b b_Bir ó sá g_Pf _I V_20_420/1_980/2) 60 4589
