Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Az antik világ - Róma
A rómaiak vasa Róma számára legfontosabb fém természetesen a vas volt (mellette fontos szerepet játszott az ólom, bronz, ezüst és arany): a hódítások során kulturált és műveletlen népek egyaránt Róma uralma alá kerültek, s a hódítás és fékentartás eszköze a fegyver, a vas. Vasfegyvereket csak vasszerszámokkal lehet készíteni: így tömérdek vasra volt szükség a polgári életben is. A nagy hadsereg ellátására Róma nagy hadiipart létesített. A vasat mint jelképet is roppant nagyra becsülték, az első' szabad rómaiak vasgyűrűt hordtak, jegygyűrűjük is vasból készült; aranygyűrűt csak kevesen, különleges kitüntetésként kaptak. Róma hadiipara sokáig az Elba-szigetén levő vasérctelepekre és az ott működő kohókra támaszkodott. Elba erdeit azonban hamarosan letarolták, és ezért a vasércet nem tudták helyszínen feldolgozni, el kellett szállítani. Különös dolognak tűnik, hogy a messze előrelátó római politika már csak saját jól felfogott érdekében sem vette észre az erdőpusztítást kisérő szegénységet. Nem gondoltak a letarolt erdők újratelepítésére. A kohósításhoz faszenet használtak, így a vas nem szennyeződött, tiszta maradt és azért kitűnő minőségű volt; ezért tudtak a rómaiak oly sok kőfaragó munkát végezni. Az anyaországon kívül a provinciákban is dolgoztak bányák és kohók. Damaszkuszban valóságos hadfelszerelési gyár működött. (Amit csak megszokásból mondunk gyárnak, hiszen gépet alig használtak, a termelés elsősorban kézi munkával történt, azért az ilyen üzem nem gyár, hanem manufaktúra.) Aquincumban pajzsgyár dolgozott, Karinthiában, Steierországban, a Rajna mentén sok vaskohó füstölgött. Németországban Dreimühlerbornban, Saalburg közelében egy római település feltárása során római vasgyár romjaira bukkantak. Kemencék, kovácstüzek, feldolgozóműhelyek maradványait tárta fel a régész ásója. A rómaiak jól ismerték a korrózió pusztító hatását. Plinius míniumról, ólomfehérről, gipszről, bitumenről, fakátrányról tud, amivel a vasat bekenve sokáig meg lehet a rozsdától óvni. Ólom Az ólom nagyon hasznos fém volt már az ókorban is. Nemcsak parittyába téve és az ellenség felé röpítve, hanem a békés életben is sokféleképpen felhasználták. A rómaiak vízvezetéki csövei a miénktől eltérően nem kör-, hanem mandulakeresztmetszettel készültek. A csöveket nem sajtolták, mint ma, hanem lemezből kalapálással alakították. Modern anyagvizsgáló gépeken megvizsgálták ezeket a régi ólomcsöveket, és kiderült, hogy egyik-másik 18 atmoszféra nyomást kibírt. 72
