Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Az antik világ - Róma
A konyhaedényeket rézből és ólomból készítették, ólomedényben főzték, amiből azután sok baj keletkezett. Mindaddig, amíg az edény belső falát a vízkő be nem vonta, az ételbe sok ólom jutott. Ha a háziasszony szorgalmasan súrolta edényeit és a védőréteget ledörzsölte, családja krónikus ólommérgezését készítette elő. Rómában az ólommérgezés mindennapos betegség volt. Orvostörténészek úgy gondolják, hogy a római patrícius családokban „divatos” gyermektelenséget az ólommérgezés okozta. A barbároknak nem jutott az ólomból, nem is szenvedtek gyermektelenségben, rászaporodtak a széthulló római birodalomra. Az ólmot sokáig használták tetőfedésre. A római Szent Péter templom reneszánsz időkben épült kupoláját még ma is ólomlemezek védik. Építkezések során ha kőbe akartak nagy szegeket vagy csavarokat rögzíteni, a kivésett és befelé szélesedő lyukba ólmot öntöttek, ebbe állították a csavar alsó végét. Ma is így rögzítik kőben, betonban a csavarokat. Az ólomfehérrel az asszonyok szép fehérre kenték az arcukat, a míniummal pedig szép pirosra az ajkukat. Az ólomkatona évezredes játék; kockajátékosok az ólmot a szerencse befolyásolására használták. A megfúrt kockában ólomsúlyt helyeztek el. Ólomsúlyok terhelték a szövőszék láncfonalait és felhasználták díszmunkákhoz is. Egyszóval az antik világban nagy becsben tartották. Gyakran összetévesztették az ónnal. A „plumbum”, a „plumbum candidum” és a „plumbum album” (fehérólom) gyakran összekeveredik az íróknál, amit irodalmároktól nem vehetünk nagyon rossz néven. Arany, ezüst Aranyat sokfelé bányásztak. A már említett Rio Tinto bányái a réz mellett aranyat és ezüstöt is adtak. Ha hinni lehet a régi adatoknak, volt idő, amikor hatvanezer rabszolga dolgozott a bányákban. Ezekben a bányákban a vizet archimedesi csavarokkal emelték ki, a csavarokat rabszolgamunkások taposták. Használtak még vödrös vízmerítő szerkezeteket is; egy kerék kb. 4 méter magasra emelt. A római bányászok, ha nagyon gazdag érctelért találtak, a legősibb jövesztőmódot alkalmazták. Ez abból állott, hogy a telérbe hatalmas üreget vájtak, innen kitermelték az ércet, majd az üreget kiácsolták. Amikor már olyan nagy darabon kifejtették az ércet, hogy az üreg boltozatának állékonysága bizonytalanná vált, kivonultak és az ácsolatot felgyújtották. A támfák kiégtek, a kőzet áthevült s az egész bedőlt. A bedőlt üregbe patak vizét vezették, s a sebesen folyó, hordalékkal teli vizet medencékben ülepítették, és ott aranyban gazdag homok maradt vissza, amit kimostak. Az argonauták óta jól ismert birkabőrös aranymosást a rómaiak is gyakorolták. A bányákat aranyért művelték, de találtak ezüstöt, rezet, ólmot, vasat is. A márványt is bányászták, hiszen a középületek szép fehér márványa kifejezte a római uralom gazdagságát, ízlését, biztonságát. 73
