Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

Az antik világ - Róma

Őrlőkövek Pomp eiben. A szerző felvétele

A római malmoknak viszont számos emléke maradt fönn. Pompeiben a gabonát diaboló alakú vulkáni kőből faragott malomban őrölték. A szemet felülről beöntötték a diaboló alakú kövek közé, s lefolyva megőrlődött. A szemek összemorzsolódtak, s azért a korpát a liszttől szitával kellett elválasztani. Voltak vízikerékkel hajtott malmok is. Dagasztógépről is van hírünk. I. e. 33-ban Eurysaces, meggazdagodott pékmester még életében megrendelte síremlékét. Az emlékmű egyik domborművén dagasztógép látható.

Plinius, a rómaiak egyik nagy természetkutatója a haditengerészetben tengernagyi címet viselt. Historia naturalis című könyvében elmondja, hogy Galliában járva érdekes dolgot látott. „Nagy keret volt, melynek szélein fogak álltak ki; két keréken mozgott, ökrök tolták maguk előtt és a levágott gabonát rácsos tartályba dobta valamilyen szerkezet.” Tehát aratógépet írt le.

A toronydaru sem volt ismeretlen az ókori Rómában. A Lateráni Múzeumban márványdomborművön látni lehet a magasba nyúló, fából épült toronydarut. Alul nagy taposókerék forog, tele emberrel, fent csigasorok között ácsok tevékenykednek.

Technikai alkotásaik között olyan is van, melyről senki sem tudja, mi lehet. Traianus oszlopán a rómaiak dáciai bevonulását láthatjuk. A légionáriusok feje fölé különös gépezet körvonalai nyúlnak. Általában úgy gondolják, égő anyaggal töltött hordókat röpítő gépek voltak, de az sem kizárt, hogy cövekverő gépek (vagy cölöpverő, a cövek rövid, kihegyezett fa, a cölöp több méter hosszúságú). Ha cövekverő volt, az emberi kar mozgását utánozta.

A rómaiak ismerték a dróthúzást. Kemény acélrúdba vékony rést vágtak. Elvé-69