Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

Az antik világ - Róma

konyított, kalapálással kihúzott réz, bronz, vagy vaspálca végét a nyílásba helyezték, és a túlsó oldalról — talán csörló'vel — húzták. így az izzó fémpálca elvékonyodott, dróttá alakult.

A pénz — érme — verés ó'si tudomány; az ókor nagy birodalmaiban serényen gyakorolták. A különlegesen kemény bronzból vagy acélból készült verőszerszámot kalapáccsal ráverték az arany, ezüst, vagy bronzlemezre. Egy római sírkövön pénzverőmester domborműve látszik; olyszerű szerszámot tart kezében, mint a kalauzok jegylyukasztója. A fogó két rövid szára közé fogták a fémdarabot, és a hosszú karra ráütöttek. így a császár képmása nagy erővel nyomódott az aranyba.

Egy gyermek szarkofágján a régészek legnagyobb meglepetésére antik rollert fedeztek fel. Semmi sem új a Nap alatt.

A mérnöki munka a régi Rómában szabad foglalkozás volt, s csak amikor a távoli hadműveletek szükségessé tették az alapos műszaki előkészítést, szigorították meg és kötötték iskolák elvégzéséhez. 228-ban Rómában műszaki iskola működött. Az itt végzett mérnökök Togati Augustorum (ma úgy mondanánk: okleveles mérnökök) előkelő állami tisztviselőként végezték feladatukat.

Mérnöki munkák tervezése és kivitelezése során különféle műszereket használtak. Ezeket nagyjából ismerjük, általában megegyeznek a görög építészek műszereivel. Terepen derékszöget a groma segítségével tűzték ki. A groma két, egymásra derékszögben álló vasléc, a lécek végén irányító réssel. A műszer három lábon állott. Például, ha valamely meglevő útra derékszögben új utat akartak kitűzni, a gromával az út középvonalában felállított — az út tengelyében levő — póznákat

Római aratógép 2. század