Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Az antik világ - Róma
AZ ANTIK VILÁG — RÓMA Aki az Al-Dunán végighajózik, nem mulasztja el nagy figyelemmel megszemlélni a híres Traianus út maradványait. A vízparton, helyenként a víz fölé nyúló gerenda- és pallóépítményen egykor római légiók vonultak. Az Erdélybe vezető híd nyomai is megvannak. Az érdekes emlékek, az épülő Vaskapu erőmű üzembe helyezése után 50—60 méter mély víz alá kerülnek. Utak, hidak, vízvezetékek, fürdők, hatalmas épületek romjai emlékeztetnek a római mérnökök, építőmesterek és rabszolgamunkások munkájára. Róma politikai hatalma, katonai szervezete olyan óriási hajtóerőként működött, amihez hasonlót alig mutat még fel a történelem. A régi római birodalom óriási területét csak úgy lehetett ellenőrzés alatt tartani, hogy kitűnő utak vezettek a provinciákba, a határokon erődrendszert építettek, a hírközlőszolgálatot kiépítették. A régi Egyiptom a halottaknak épített, monumentális építkezései vallási tárgyúak voltak, a mezopotámiai építészet a királyi hatalom fényét tükrözte; Róma azonban az életnek, a gyakorlatnak építkezett. Hogy Róma technikája hol válik el a görögtől, alig lehet megállapítani. Marcus Vitruvius Pollio Az ókor mérnöki alkotásainak bemutatásakor egy szerző sem mulasztja el, hogy meg ne emlékezzék Vitruviusról, Vergilius kortársáról, a legnagyobb római építészről, akinek nevét nemcsak mérnöki alkotásainak nagysága, hanem a műszaki alkotásokról írt könyve is megőrizte. Mérnöki gyakorlata során elsősorban vízvezetéképítkezéseket tervezett és „kivitelezett”. Ő „szabványosította” a római vízvezetékcsöveket: mértéke a „quinaria” (23,8 mm) volt a legfontosabb csőméret, amivel egyidejűleg még húsz féle méretet használtak. A quinaria egyik legfőbb haszna az volt, hogy az egyes házak, fogyasztók által fizetett vízdíjak kiszámítását könnyebbé tette. A csőszerelő iparosoknak megtiltották, hogy az előírttól eltérő méretű csövet szereljenek. 63
