Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Az antik világ - görögök
Bányászat és kohászat a görögöknél A görögországi bányákban, mint mindenütt az ókorban, rabszolgák vésték a kőzetet, ércet, s az ő vállukon került ki az a bányákból. Polgár, előkelő athéni nemesember a bánya környékére sem tévedt. A bányászok életét mégis ismerjük, az írók nem tartották méltatlannak benézni a félelmetes bányaüregekbe. Tudjuk, hogy a görögök i. e. 600 körül művelték az Athén közelében levő Laurion ezüstbányáit. Szólón idejében (i. e. 594) az ezüst még ritka, drága fém volt, de 500 körül már felbukkan az athéni állam költségvetésében is. A Laurion bányászai galenitet (ólomszulfid) bányásztak, főleg az ólom miatt. Az ólom szennyezése, az ezüst ugyancsak értékes terméknek számított, annyira, hogy a bányát mint „ezüstbányát” emlegették. A bányákat 100 körül felhagyták, és csak a XIX. század közepén kezdték újból művelni — francia bányaművelők, főleg az ugyancsak szennyezésként található cink miatt. Az ólmot ezüstön és cinken kívül még vas is kísérte, de ezt tudtunkkal nem dolgozták fel, vagy emléke nem maradt. A bányászok függőlegesen lemélyített aknákkal és szintesen hajtott vágatokkal mentek az érctelér után. Az aknák 1,9 X 1,3 méteres téglalap keresztmetszettel épültek, középvonalukat pontosan függőlegesre függőónnal tűzték ki. 10 méterenként a téglalap elfordul 8—10 fokkal, valószínűleg a bedőlés ellen védekeztek ily módon. így az aknaoldalnak támasztott létrák sem zavarták egymást és a középen felhúzott teher (kötélen, bőrzsákba töltve) sem akadályozta a közlekedést. A külszínen felszerelt hengerkerék nyomait megtalálták. A görög ezüstbányákban 117,6 méter mély aknát is találunk, ennél mélyebbre a vízbetörés veszélye nélkül nem mehettek. Ahogy az ércet elérték, 1 méter magas, 0,75 méter széles vágatokkal mentek előre. A szállítás és szellőztetés, esetleg menekülés céljából rendszerint két aknát mélyítettek le. Az elővágatokat az érc csapásának megfelelően elágaztatták, helyenként légaknákat hajtottak a felszínre. Ahol az ér „jövesztése” — kitermelése — széles fronton történt, helyenként biztonsági lábakat hagytak vissza. Lükurgosz idejében (i. e. 338-ban) törvény tiltotta a visszahagyott lábak kifejtését. Talán ez volt az első bányabiztonsági és munkavédelmi törvény. Amikor az időszámításunk kezdete körüli időkben a lábakat — bányász nyelven szólva — „kirabolták”, azaz kitermelték, a bányaüregek hamarosan beomlottak. A szellőzés irányítására Laurion bányafolyosóiban deszkából készült 61
