Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Az antik világ - görögök
Pénélópé szőtt vagy kötött? Az ókori Egyiptomban, Indiában, Kínában és Görögországban a fonás-szövés művészete egyforma elvek és gyakorlat alapján virágzott. Kínában selymet, Indiában gyapotot, Görögországban gyapjút fontak, szőttek. Végeredményben — ezt elmondottuk — a görög félsziget évezredes szegénységét közvetve a gyapjú okozta. A kivágott erdők a legeltetés miatt nem tudtak újra nőni, a termőtalaj elpusztult, s ahol valamikor gyönyörű tölgy- és cédruserdők susogtak, ma kopár, napégette sziklák meredeznek. A nyomorúságból következtek a testvérharcok, egyszóval a rablógazdálkodás ezúttal is megbosszulta magát. A görög textiles művesség emlékét az Odüsszeia is megőrizte. Úgy olvassuk, hogy a szép Pénélópé, mialatt férjét, a leleményes Odüsszeuszt várta, szőtt. A kérők ostromolták, de ő azt felelte, majd odaadja kezét, ha munkáját a szövőszéken befejezte ... A szépasszony este, miután elcsendesedett a ház, visszalopózott a szövőszékhez és felbontotta, amit nappal szőtt, hogy másnap újra kezdje. Ha egyáltalán elfogadjuk a „meseszövés”-t, azt kell mondanunk, hogy a szép Pénélópé nem szőtt, hanem kötött. Miért mondjuk ezt? A szövés úgy történik, hogy a láncfonalak közé szorosan bezárják a vetülékfonalat; nemcsak bezárják, hanem a „bordá”-val (fésűhöz hasonlító szerszám) alaposan helyére is döngölik. Szövetet felbontani nagyon nehéz. Ma, ha szövőgyárban „malőr” miatt (olyan hiba, amit nem szabad a szövetben hagyni) a kész szövetet fel kell bontani, erős acélfésűvel szinte kitépik a vetülékfonalat. A bontás jóval több időt kíván, mint a szövés. Egyszóval, amit nappal szőtt a szépasszony, éjszaka nem tudta felbontani; s honnét vett volna annyi fonalat, hogy egésznapi munkáját mindig tönkretegye? Szinte bizonyosra vehetjük, hogy a mese magjában a „kötő” asszony van, aki kötését időnként felbontja. A kötött árun a hurkok könnyen felbonthatók, s a fonal épségben marad. Görögország nem ismerte a selymet, a régi római birodalom sem, csupán később, az első században került Európába, ahol mint drága import terméket ismerték. Kínából a Han dinasztia idején (i. e. III. évszázad) tekintélyes mennyiségű selymet szállítottak külföldre. A selyemhernyó-tenyésztés és feldolgozás Kínában állami monopólium volt, s szigorú törvényekkel védték. A görög tenger halászai hálóikat kenderfonalból készítették. A hálókötés a parti országokban fejlett művészet volt. 60
